Lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről - Nostra Tempora 17. (Somorja, 2008)
A kép és a tükör, avagy megfelel-e a jövő szlovákiai magyar értelmisége a saját maga által alkotott értelmiségképnek
A diplomás értelmiségiekhez képest, akik a szellemi munkát tartották a legfontosabbnak, a jövendő értelmiségiek, a diákok az értelmiségi első számú ismérvének a kultúraorientáltságot tartják. Vagyis leginkább az nevezhető szerintük értelmiséginek, aki sokat olvas, kulturális eseményeket látogat, esetleg maga is kulturálisan aktív (pl. hangszeren játszik). Tehát nem okvetlenül teremtője, de mindenképpen fogyasztója a kulturális értékeknek. A második legfontosabb kritérium a szellemi munka és a felsőfokú végzettség. Hogy e kettőnek együtt kell-e járnia? A gyakoribb válasz az, hogy nem. A vezető szerep sem igazán szólította meg a hallgatókat - akár hivatalból fakadó formális, akár személyes tekintélyből fakadó informális vezető szerepről volt szó. Néhány véleményben ugyan megjelent az értelmiségi közösségi szerepvállalásának követelménye,22 de mindent összevetve mennyiségileg ezek a vélemények elenyészők voltak. A menedzser szerepet végképp nem tartották fontosnak. Az értelmiségieknél korábban tapasztalt alkotás, fogyasztás és közösségi szerepvállalás helyett a diákoknál tehát inkább a fogyasztás és alkotás (ebben a sorrendben)23 jelenik meg elsődleges kritériumként. S a korábbi kutatás eredményeihez hasonlóan a fiatalok egy része sem a szaktudást, egy-egy konkrét terület beható ismeretét tartja szükségesnek, hanem inkább a mindenre kiterjedő tájékozottságot.24 Ami részben új22„Az értelmiségi főiskolai végzettséggel rendelkezik, és igyekszik a szabadidejéhez és a családi kötelességeihez viszonyítva szükséges időt szánni a kulturális és társadalmi életre", „az, aki kiveszi a részét a közösségi életből, felkarolja az iskolákat”, „aki valamilyen szinten hozzátesz népének kultúrájához, és aktív részese a kulturális életnek, bármilyen területről legyen szó (tudomány stb.)”, „valamilyen szellemi vagy kulturális elemek segítségével előbbre viszi a társadalmat, lehet az író, aki a jó gondolatait versbe önti, vagy egy ember, aki könyvtárat szervez", „mindenki, aki felvállalja a szlovákiai magyarság problémáit és igényeit”. 23 A válaszadók ugyan többnyire szellemi munkáról beszélnek, de nem mindig szellemi alkotómunkát értenek alatta, hanem inkább csak a fizikai, a kétkezi munka ellentétét. 24 Ők viszont ezt teljesen más társadalmi kontextusban mondják, mint a tíz évvel ezelőtti kutatás alanyai. Ma, a felsőoktatási tömegtermelés idején, amikor a felvételi kritériumok könnyítése mellett az is továbbtanulhat, akit korábban nem vettek volna fel, eléggé ellentmondásos az egyetemi végzettség fontosságának részleges „lekicsinylése". Már csak presztízs szempontjából is kérdéses egy érettségizett fiatal (aki ha az önművelők kategóriájába tartozik, nehezen elképzelhető, hogy ne tanuljon tovább), valamint egy diplomás fiatal helyzete. 29
