Lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről - Nostra Tempora 17. (Somorja, 2008)
A kép és a tükör, avagy megfelel-e a jövő szlovákiai magyar értelmisége a saját maga által alkotott értelmiségképnek
fent összefügg azzal, hogy elválasztják egymástól a szellemi munka és a felsőfokú végzettség követelményét. Ezzel kapcsolatban önkéntelenül felmerül a kérdés: mit jelent az értelmiségi által képviselt tudás - talán az érettségivel megszerzett ún. általános műveltségnek egy magasabb (?) szintjét, amely lehetővé teszi, hogy az illető „mindenhez hozzá tudjon szólni"? Mert ha igen, akkor mintha kissé eltávolodtunk volna az értelmiségi tudás és szaktudás eredeti koncepcióitól, s kis túlzással mintha egy kultúrafogyasztó, bármilyen nem fizikai munkát végző, szabad idejében sokrétűen tájékozódó, ebből kifolyólag (valamelyest) mindenhez értő, mindenről véleményt alkotó, s véleményével mindenbe „belekotnyeleskedő” ember képe tárul elénk, aki közösségi szerepvállalás híján felelősség nélkül mondhatja a magáét. Ami a tudást és a közösségi szerepvállalást illeti, feladatain keresztül szemlélve azonban módosul az értelmiségi eddig felvázolt képe (10. ábra). Ugyanis a korábbi kutatás eredményeihez hasonlóan a fiatalok döntő többsége sem ért egyet azzal, hogy az értelmiségi egyetlen feladata a becsületes munkavégzés. Ez azt jelenti, hogy mindkét intézmény hallgatóinak zöme többletfeladattal, küldetéssel ruházza fel az értelmiségit, mégpedig leginkább a következő kettővel:- szakmájából, érdeklődési területéből adódó új tartalmakkal gazdagítsa tágabb közössége életét (ismeretek, események, értékek stb.,25 amelyeknek lehet létrehozója, lehet közvetítője, de akár egyszerre mindkettő);- az élet különböző területein különféle szinten vezető szerepet töltsön be, tevékeny részt vállalva ezáltal a közösség életének irányításában. 25 íme néhány a valóságból merített példa. Szakmából adódóan: a biológia szakos tanár, aki gyógynövénytermesztő szakkört hoz létre, megtanítja a diákjait, majd azok szüleit a gyógynövénytermesztésre. A magyar iskolában tanító szlovák szakos pedagógus, aki tanítványai szlováktudásának elmélyítése érdekében konverzációs szakkört szervez, amelynek keretén belül kirándulni viszi őket, később a szülők közreműködésével csereüdüléseket szervez. Érdeklődésből adódóan: sakkszerető gépészmérnök, aki elkezdi sakkozni tanítani a kisváros fiataljait, versenyekre hordja őket, s egy idő után már a kisváros is nemzetközi sakktornák helyszínévé válik.
