Lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről - Nostra Tempora 17. (Somorja, 2008)
Magyarok és szlovákok Dél-Szlovákiában
mitmondó rendezvények? Mivel nem tartom valószínűnek, hogy az összes említett szervezet műsorkínálata annyira mellélőne a célcsoportnak - s az összefüggések sem engednek erre következtetni -, első számú tényezőként az érdektelenségre voksolok. Persze csak a hipotézis szintjén, hiszen a kutatás ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozott. A csekély aktivitás egyik fő okának tehát azt tartom, hogy az embereket nem érdeklik az ilyen rendezvények, pontosabban nem érdekli őket a rendezvényekre való eljárás, a közösségi életnek ez a formája. A kultúrafogyasztás további területein mutatkozó eredmények is ezt látszanak megerősíteni. A kulturális fogyasztás legelterjedtebb és leggyakoribb formája a médiafogyasztás, amit nem kommentálok, hiszen a témának hatalmas könyvtárnyi irodalma van, s e téren nincsenek olyan adataink, amelyek bizonyítanák, hogy a dél-szlovákiai szlovák és magyar népesség különbözne a világ többi népétől. A többi tevékenység a ritkábban praktizáltak közé tartozik, bár az egyes tevékenységek gyakorisága természetesen változó. Ez csak részben függ össze a lehetőségekkel - például a színház, mozi és koncert látogatásával -,109 viszont az aktivitást nem lehet mindig a lehetőségek számlájára írni, hiszen bevásárlóközpont sincs mindenhol, annak látogatása nemzetiségre való tekintet nélkül mégis a legelterjedtebb és legfrekventáltabb tevékenységek közé tartozik. S itt újra szeretnék utalni arra, amit a kötet első tanulmányában említettem: a „plázajárás” a kollektív létforma egyik tipikusan mai megnyilvánulása, amely megajándékoz a közösségben való veszélytelen feloldódás élményével. Azzal az érzéssel, hogy az ember másokkal van, de mégis egyedül, úgy része egy 109 Az ún. „magas-" vagy elitkultúrának tartott színház, komolyzene, művészeti kiállítások stb. alacsony látogatottsága és ennek a lehetőségek hiányával való magyarázata ellen szól az is, hogy az ilyen jellegű műsorok a televízióban is a legalacsonyabb nézettséggel rendelkeznek, ami azt jelzi, hogy az irántuk való igény általában véve a legalacsonyabb. Vagyis az emberek nem elsősorban azért nem látogatják ezeket a kulturális tereket, mert nincs rá lehetőségük, hanem azért, mert nem érdekli őket. 183
