Lampl Zsuzsanna: Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről - Nostra Tempora 17. (Somorja, 2008)
Magyarok és szlovákok Dél-Szlovákiában
nagyszabású és a nagy nyilvánosság előtt zajló színesen kavargó előadásnak, hogy közben nem terheli semmilyen felelősség, s bármikor leléphet a színről. A szlovákok és magyarok kulturális fogyasztásában inkább hasonlóságok, mint különbségek mutatkoznak. A kulturális fogyasztásnak nincs erőteljes nemzeti dimenziója. A nemzeti jelleg inkább csak az arra „szakosodott” két intézményen keresztül nyilvánul meg, a szlovákoké a Matica slovenskán keresztül, aránylag diszkréten, a magyaroké a Csemadok által, kissé markánsabban. Ha tehát jellemezni akarjuk a vizsgált népességeket, elmondható, hogy van a médiafogyasztó többség, s vannak különböző kisebbségek, amelyek a kultürafogyasztás különböző formáival egyrészt közösségi igényeiket próbálják kielégíteni (helyi kulturális rendezvények látogatása, szórakozóhelyek, bevásárlóközpontok), másrészt kreativitásukat (barkácsolás, kézimunka) és mozgásigényüket (sport, kirándulás). Az egyes tevékenységek hordozói különböző típusokat alkotnak. E szempontból a két népességen belül 7 csoport különül el, amelyekbe a szlovákok és magyarok összesen 59-61 százaléka sorolható be. Ezek a következők: 1. a könyvfogyasztók (könyvolvasás, könyvesboltba, könyvtárba járás, részben újságolvasás); 2. a médiafogyasztók (tévénézés, rádióhallgatás, újságolvasás); 3. az előadás-orientáltak (színház, popkoncert, kiállítás, hangverseny, mozi látogatása); 4. a „művészek” (zenélés, festés, rajzolás); 5. a természetszerető kézművesek (barkácsolás, kézimunkázás, kirándulás); 6. az elegánsabb szórakozások kedvelői (bevásárlóközpontok látogatása, bálozás, parti); 7. a sport és a szórakozás szokványosabb fajtáinak kedvelői (sportolás, sportrendezvények látogatása, bár, kocsma, diszkó). Arról, hogy ők kicsodák, s hogy a fennmaradó 40 százaléknyi szlovák és magyar kulturális fogyasztása hogyan definiálható, máskor és máshol fogok írni. 184