Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

5. Felelősség és támogatás

a továbbéltetését is jelenti, hogy a kiszámíthatatlan történelmi sors egykor ismét egy állammá egyesítheti őket. A kapcsolat tehát a vágy és remény érzelmi kapcsolata, a nemzeti sorsközösségé, amelynek legfőbb jelenbeli kifejezésmódja az egykori politikai összetartozás szimbólumaival történő tömeges és szimbolikus azonosulás. A magyarországi és a kisebbségi magyar politika elsőrendű céljának kell lennie, hogy segítse eme érzelmi állapot nemzeti fegyelmet és egyéni önfeladást sugalló élményének újbóli és újbóli átélését.79 A cél elérésének realitása immár nem szempont, s nem is szabad annak lennie, hiszen a történelmi sors kezében a nemzet, a sorsfordulók pedig tudvalevőleg kiszámíthatatlanok. Minden konkrét cél ezért csak részleges lehet, a kisebbségek megmaradásához szükséges autonómiát is beleértve. Elsődlegesen nem a konkrét kisebbségi célokhoz vezető lehetséges utak racionális átgondolására van szükség, hanem a részleges cél szimbolikus, néhol miszticizmusba80 hajló demonstratív felmutatására a végcél fényében.

Az elérhető kisebbségi célok ezért csak annyiban támogatandók, amennyiben megfelelnek a nemzeti sorsközösség élményvilágának. Ha nem, akkor el kell vetni, meg kell szüntetni őket, ha mégannyira megvalósíthatók is. Sőt éppen valóságosságuk jelenti a legnagyobb veszélyt, hiszen sikerük más útra visz, eltérít a legfontosabb céltól.

Mivel pedig a nemzeti sorsközösség eszményével szemben jelenik meg a legnagyobb ellenállás a magyar kisebbségeket is magukban foglaló nemzetállamokban, ezért éppen az ő szimbolikus módszerei azok, amelyekkel alig lehet bárn „A Társadalmi szerződésben és a Lengyelország, illetve Korzika alkotmányáról írott tervezetben Rousseau a »teljes egészében az államnak adott ember« eszményét teszi magáévá.” Ludassy Mária: Négy arckép. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989, 114. p.

80 Ilyen például a haza emberfölötti értékké tétele, szentsége és szentségében sérthetetlensége. A haza így bármire jogosult, hiszen nem polgárai java szabja meg értékének mércéjét, hanem önmaga, azaz emberivé fordítva, vezetői akarata - s így persze az ő javuk - a legfőbb érték. A nemzeti vallásokról lásd Ludassy Mária: i. m. 120. p.

91