Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
5. Felelősség és támogatás
mit is elérni. Olyan jelképrendszert használ, amelyet a szomszédos országok nemzetállami nevelésben részesült közvéleménye jól ismer saját radikálisaiknál, és pontosan tudja, hogy az ország egységének elve mentén valódi megegyezést velük nem lehet elérni. Az ellenérv úgy hangozhat, hogy nem lehet érdemi eredményeket elérni az úgymond mérsékeltekkel sem. Az egyik érv szerint azért, mert kevesen vannak. Választási győzelemre aligha számíthatnak, s minden koalíció egyben a magyar kisebbség maradéktalan egyenjogúsításának feladását jelenti. Az 1989-et követő parlamenti választások igazolják ezt az érvet. A másik érv szerint pedig azért nem érhetőek el érdemi eredmények, mert nemzeti mérsékeltek tulajdonképpen nincsenek is. Legfeljebb néhány elszigetelt értelmiségiről beszélhetünk számottevő politikai háttér nélkül. A többiek nem kívánnak nemzeti megbékélést, nem tartják elképzelhetőnek az olyan államot, amelyben a magyarok rendelkeznek nemzeti megmaradásukhoz és fejlődésükhöz szükséges jogokkal és pozíciókkal. A nemzeti radikálisokhoz hasonlóan nekik is a magyar kultúra felszámolása a céljuk, legfeljebb finomabb módszerekkel. Ők legalább a liberális demokrácia alkotmányos rendjére vigyáznak, s legalább azt nem rombolják a magyar kisebbség visszaszorításának ürügyével. A puhább bírálat szerint éppen emiatt nincsen értelme az úgymond mérsékelt többségiekkel való együttműködésnek, hiszen számottevő eredmények nem érhetők el általa. A keményebb bírálat szerint pedig az ilyen együttműködés több mint értelmetlen, egyenesen ártalmas. Ha ugyanis a kisebbségi identitás legfontosabb kérdéseiben nem kívánnak engedni a mérsékeltek, akkor a velük való együttműködés feladásukkal jár. Az alapvető célokról való lemondás pedig a magyar kisebbség jövőjének feladását jelenti, tehát az asszimiláció hallgatólagos támogatását. Ezen a ponton drámaivá válik a vita, hiszen tétje a magyar kisebbség léte és nemléte. Az érv elhangzásának pillanatától minden politikai döntést ezen az erkölcsi mérlegen kell mérni, hiszen hozzá képest bármi más alábbvaló. Ha pedig az adott politikai döntés vagy cselekedet nem hozza e 92
