Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
98 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921-1923) 11. kép. A battyáni légionárius kolónia építés közben A Tiszasalamon melletti Cifraszögtanya több mint 430 hektárnyi területére a CSLI eredetileg 23 legionáriuscsaládot készült telepíteni, az ÁFH ungvári körzeti hivatala által 1922-ben végrehajtott telepítés során azonban csupán 7 légionárius kapott itt birtokot. A telepesek által a telepnek adott Stráž (Őrhely) megnevezés azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a kolónia szerepe ettől függetlenül változatlan maradt. Ezt alátámasztja Jócsik Lajos közlése is, aki szerint a telep egyik házának falára egy kivont kardú halinás vitéz volt festve az alábbi felirat kíséretében: „Kdo jak Slovák cíti, nech sa šabľu chití!”27a A csehszlovák állam legnagyobb légionárius kolóniája Bátyú mellett a vasúti pálya két oldalán épült ki Svoboda (Szabadság) néven. Noha kárpátaljai telepről van szó, jelentősége miatt mégis fontosnak tartjuk, hogy röviden ismertessük történetét. Az itt lefoglalt Lónyai-birtokból a CSLI 1600 ha nagyságú termőföldet kapott kolónia létesítése céljára, amely terület eredetileg a trianoni Magyarországon maradt Nagylónya község kataszterébe tartozott. A birtokra az első két telepes 1923 szeptemberében érkezett, az ő feladatuk volt, hogy a többiek számára a letelepedést előkészítsék. Az előzetes tervek alapján három légionárius 50 ha nagyságú maradékbirtokot kapott az államhatár közvetlen közelében lévő Bagolyszálláspusztán, a többieket három helyszínre osztották szét: 25 cseh telepes a volt Nagybakostanyán, 19 morva telepes a volt Kisbakostanyán, míg további 20 cseh és morva légionárius az újonnan létrehozott Dvorce tanyán 278 278 Magyar fordításban: Aki szlováknak érzi magát, ragadjon kardot ! Jócsik: Idegen... I. m. 61. p.
