Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
Katonai szempontok a telepítések során 99 kapott birtokot.279 A telepesek a hitelekhez való könnyebb hozzájutás érdekében építési szövetkezetét hoztak létre, s még 1923 decemberében nekiláttak a leendő falu kiépítéséhez. Ehhez, mivel stratégiailag kiemelt jelentőségű kolóniáról volt szó, az államtól minden segítséget meg is kaptak. Az istállóval egybeépített, lőrésszerű ablakokkal ellátott házaik 30 méter hosszúságúak voltak, s a gernyőpusztai kolonisták házaihoz hasonló beosztással rendelkeztek.280 A kolónián, amely 1927-től vált önálló községgé, cseh nyelvű iskola létesült, amely 1926-ban kapott új épületet. Az iskola fejlődését jól mutatja, hogy a kezdetben egyosztályosként 34 tanulóval induló intézményben 1933- ban már 7 osztály volt (ebből 1 orosz nyelvű) és 206 tanuló. Az 1931-es adatok szerint a közben 4316 ha kataszterűvé bővült Svoboda községben 909 lakos élt, ebből 405 cseh, 7 szlovák nemzetiségű, a községhez csatolt tanyákon pedig 184 ruszin, valamint 281 magyar és egy lengyel nemzetiségű személy lakott.281 A már említett Losonc-Kassa vasútvonal mentén a gernyőpusztai kolóniától nyugati irányban, légvonalban mintegy 30 km-re Perse falu mellett hozták létre a füleki vasúti csomópontot biztosító Bozita elnevezésű légionárius kolóniát. A CSLI és az ÁFH közötti levelezésből jól követhetők a telepítés előzményei, amelyek általános érvényű tanulságokat is hordoznak.282 A Csehszlovák Légionáriusok Irodája 1922 novemberében jelezte az ÁFH-nak, hogy a Losonc-Fülek-Feled vasútvonal mentén szívesen telepítene le légionáriusokat. A földhivatal támogatásáról biztosította az ötletet, s 1923 februárjában a térségről készült térképet is küldött a CSLI-nek, amelyen 20 olyan birtokot jelöltek ki, amely a földreform hatálya alá esett. Ezek közül a CSLI két birtokot jelölt meg, amelyek közül a választás végül a Koburg család Perse község határában fekvő birtokára esett. Az ÁFH még 1923 májusában jelezte a CSLI-nek, hogy támogatja Bozitapuszta betelepítését, majd az 1924 januárjában keltezett levelében már arra kérte a légionáriusokat képviselő irodát, hogy vegyék át a birtokot az eredeti tulajdonostól, s kezdjék meg a telepítéseket. így mintegy két év előkészület után, 1924 végén sor kerülhetett a telep megalapítására. A mintegy kétezer ha nagyságú birtokon 5 légionáriusoknak kiosztott ún. maradékbirtokot hoztak létre, a fennmaradó 528 ha területre pedig 32, többségében cseh legionáriuscsaládot telepítettek. A kolónián 1926-ban iskola létesült, a harmincas években pedig kultúrház is épült. A persepusztai telep jelentőségét mutatja, hogy a CSLI által az 1925-ös évben a földreformra fordított közel 10 millió koronából 2,6 millió korona ennek a légionárius telepnek a kiépítésére volt fordítva.283 A fentiekben felsorolt kolóniákkal együtt 30 a magyar határ mentén létrehozott szláv telepre költöztek légionáriusok (ebből jelentősebbnek számít még a Párkány-Léva vas279 Kolonie a obec Svoboda. Její vznik a budování. Red. Kápar, Josef. Praha, 1933. 280 A telep katonai jellege a vidéket meglátogató Balogh Edgárnak is feltűnt, aki a Hármas kis tükör című művében (Budapest, Magyar Élet, 1945) a következőket írja: „Hátulról közelítjük meg a rikítóan pirosfedeles telepet, egyelőre nincs előttünk más, mint a betonistállók fehér fala. Furcsa fal, furcsa ablaknyílásokkal. Mintha megannyi erődítmény állna előttünk, töréseivel vigyázva a széles nagydobronyi legelőt... Nagy katonás négyszögben épült a telep, a közepe hatalmas tér. Olyan, mint valami szekértábor." 27-28. p. 281 Kápar: i. m. 282 SNA, SPU Praha, k. 3216. 283 Šedivý, Ivan.: Legionáŕská republika? K systému legionáŕského zákonodárství a sociálni péče v meziválečné ČSR. Historie a vojenství, (51.) 2002. 1. sz. 176. p.
