Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
Katonai szempontok a telepítések során 93 légionáriusok szövetségét, hogy készítse el a földet igénylő légionáriusok listáját, valamintjelöljön ki egy személyt, akinek a feladata a kapcsolattartás lesz. Habár a kolonizáció irányítása az Állami Fölhivatal feladata volt, a légionáriusok letelepítéséből a kezdetektől fogva jelentős részt vállalt a Csehszlovák Légionáriusok Irodája. A CSLI keretén belül a Josef Kápar vezetése alatt álló földügyi szakosztály foglalkozott a földreform és ezen belül a kolonizáció kérdésével. Ennek a szakosztálynak volt a feladata a legionáriustelepítések számára megfelelő objektumok kiválasztása, a légionárius földigénylők jegyzékének vezetése, valamint a légionáriusoknak a földreform és kolonizáció során nyújtott különféle anyagi támogatások kezelése. A CSLI-nek a kolonizációban betöltött szerepe 1922-től vált egyre hangsúlyosabbá. Az erőteljesebb szerepvállalást valószínűleg a Nemzetvédelmi Minisztérium és a hadsereg legmagasabb helyeiről szorgalmazhatták, s az ő kezdeményezésükre jött létre az a tanácskozás is, amelyre 1922 júniusában került sor az ÁFH és a csehszlovák hadsereg vezérkara között.262 A megbeszélés eredményeként megegyeztek arról, hogy a két érintett fél együttműködik a telepítések végrehajtásában. Ennek érdekében a földhivatal a vezérkar rendelkezésére bocsátotta Szlovákia határ menti területeinek a térképét, amelyen bejelölték a lefoglalásra kijelölt birtokokat. Ennek alapján nevezte meg a vezérkar azokat az objektumokat, amelyeken kolonista telepek létrehozását javasolta, s feltüntette azt is, milyen ütemterv alapján szeretné ezt megvalósítani. Már ezen az előzetes tárgyaláson szóba került a Duna Pozsony és Komárom közötti bal partjának, illetve Losonc környékének a kolonisták általi betelepítése. A vezérkar képviselői azt is hangoztatták, hogy a kisegítő határőri feladatok szempontjából elsősorban a volt légionáriusok letelepítését javasolják a határ menti területeken. Feltehetően ez a megbeszélés is közrejátszott abban, hogy a hadsereg vezető köreiben egyre határozottabb elképzelés fogalmazódott meg a Nemzetvédelmi Minisztériumnak a kolonizáció folyamatában való szerepvállalásáról. Erről, illetve a CSLI-nek a kolonizációban betöltött szerepéről plasztikus képet ad egy 1925-re datálható összefoglaló, amely a telepítések céljait az alábbiakban fogalmazta meg: „A földbirtokreform egyik, magának a reformnak a küldetéséből fakadó, szükségszerű velejárója az ún. belső kolonizáció. A kolonizáció célja az, hogy a nemzetiségi szempontból veszélyeztetett határ menti területeken és stratégiai szempontból fontos helyeken az állam szempontjából olyan megbízható telepeket és mezőgazdasági objektumokat hozzon létre, amelyek nemcsak belpolitikai feladatokat látnának el, de szükség esetén katonai szerepet is kapnának. ”263 264 Arról pedig, hogy ez a katonai szerep miben állna, arról ugyanez a forrás a következőt mondja: „Ha a veszélyeztetett határ menti területeken genezisük által önálló határvédő egységek szervezésére elhivatott kolóniák hálózata fog a katonai parancsnokságok és a vezérkar rendelkezésére állni, akkor nem csupán a mozgósítás szervezetét lehet új alapokra helyezni, hanem a hadsereg készültségi potenciálja is nőni fog. A határvédő kolóniák katonai szerepének betöltéséhez a katonai parancsnokságoktól csupán annyi szükségeltetik, hogy a megfelelő időben fegyvert és vezetőket biztosítsanak számukra."2611 262 NA ČR, f. SPU-VŠ, k. 246. Kolonisace na Slovensku. Zretele vojenské 263 VHA Praha, MNO Preš. k. 654, č. 322/Kleg. Zpráva o stavu kolonisace na Slovensku a Podk. Rusi koncern srpna roku 1924. 264 Uo.
