Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
94 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921-1923) A légionáriusok kolonizálásának anyagi hátterét részben az ÁFH által a telepítésekhez nyújtott hitellehetőségek, részben a speciálisan a légionáriusok részére létrehozott támogatási csatornák segítségével teremtették meg. Az ÁFH által létrehozott és kezelt Csehszlovák Légionáriusok Alapjából kizárólag a légionáriusok részesülhettek, akiket ezenfelül még a CSLI is külön támogatott. A földbirtokreform első, 1923 végéig tartó szakaszának meghirdetése után megkezdődhetett a légionáriusok letelepítésének gyakorlati végrehajtása. A szlovákiai napilapokban 1920 őszén jelentek meg az első felhívások, amelyekben telepeseket kerestek a légionáriusok közül a Rimaszécs mellett Koburg-birtokon lévő Gernyőpuszta benépesítésére.265 A felhívás szerint elsősorban nős légionáriusok jelentkezését várták, s a földművesek mellett kézművesek, ill. tanítók letelepítésével is számoltak.266 A gernyőpusztai legionáriustelep kiépítése a Nemzetvédelmi Minisztérium CSLI kolonizációs tevékenységének első eredménye és sok szempontból mintapéldája volt. A légionáriusok letelepítésére kiszemelt Gernyőpuszta a szlovák források szerint is 97%-ban magyarok által lakott Feledi járásban, a Losonc-Kassa vasútvonal mentén, a trianoni államhatártól mintegy 3 kilométerre terült el. A 447,11 ha nagyságú birtokrészre 35 légionárius családot (ebből 34 az orosz, egy pedig a francia fronton harcolt) telepítettek le, akiknek az eredeti szándékoktól eltérően, mivel nem volt megfelelő számú jelentkező, csupán a fele volt szlovák (Gömör, Nógrád és Zólyom megyéből, valamint 3 magyarországi reemigráns), míg a legionárius-kolonisták másik fele morva és cseh területekről érkezett. A telepesek, akiknek meglehetősen nagy hányada korábban nem foglalkozott földműveléssel,267 átlagban 11,7 ha birtokot kaptak,268 amelyhez rendkívül jutányosán, hektáronként 1800 korona körüli áron jutottak hozzá.269 A légionáriusok képviselői 1921 májusában tekintették meg a számukra kijelölt birtokot, ami kisebbfajta riadalmat okozott a helyi lakosság, főleg a birtokon dolgozó béresek között. Valószínűleg a telepesek megjelenése váltotta ki azt a tiltakozó gyűlést is, amelyet az Országos Magyar Kisgazda és Földmíves Párt szervezett 1921. június 21-én Rimaszécsen,270 amelyen a párt gömöri vezéralakjai szólaltak fel a légionáriusoknak és árvaiaknak a helyi lakosság rovására történő földhöz juttatása ellen, ám eredmény nélkül, mivel a telepítés néhány hónappal később ténylegesen megkezdődött.271 Az első 5 telepes család még 1921 végén átvette a nekik kiutalt birtokot, a többi család azonban a légionáriusok mobilizációja miatt csupán 1922 tavaszán költözött be 265 A Koburg-birtokok kolonizálásával kapcsolatban lásd a IV.1. fejezet ide vágó passzusait. 266 Slovenská vlasť, 1920. december 10. 267 SNA, f. EMZ, k. 122, A jegyzék szerint a Gemyőn letelepített légionáriusok között eredetileg 17 volt földműves, 3 munkás, 2 erdőmunkás, 2 kertész, 3 kőműves valamint 1-1 molnár, pék, gépész, cipész, asztalos, kereskedő és gazdasági hivatalnok. 268 VHA Praha, f. MNO Prés. k. 654, č. 322/Kleg. Zpráva o stavu kolonisace na Slovensku a Podk. Rusi koncern srpna roku 1924. 269 Očovský, Štefan: Poľnohospodárske kolónie v Gemeri-Malohonte. Obzor Gemera, 21,1990. 4. sz. 189-194. p. 270 Gemer-Malohont, 1921. június 25. 271 Felszólalása miatt a rimaszombati törvényszék vizsgálatot kezdett a gyűlés egyik vezérszónoka, Nagy Sándor ellen, akit azzal vádoltak, hogy a földhivatal elleni engedetlenségre biztatta a lakosságot. A per végül felmentő ítélettel zárult. Vö. PMH, 1922. szeptember 23.
