Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
92 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921-1923) törvényesség szempontjából aggályosnak találták ezt a kérést, ezért egy külön légionárius-albizottság létrehozását határozták el, amely majd megfelelő megoldást talál a problémára. Az Állami Földhivatal későbbi elnökének a vita során elhangzott szavai azonban előre borítékol hatóvá tették, hogy a megoldás során a légionáriusok érdekei vagy a törvényesség súlya lesz-e majd nagyobb: „azt akarjuk, hogy bizonyos, nemzetiségi és politikai szempontból különösen fontos térségekbe olyan emberek települjenek, akik ezeknek e feltételeknek megfelelnek, s úgy gondolom, hogy ez nem mindig a törvény előírásai által, hanem inkább via facti fog történni. ”257 Az 1920 januárjában elfogadott kiutalási törvény mégis csalódást okozott a légionáriusok számára, hiszen első paragrafusa ugyan a légionáriusokat is az igényjogosultak közé sorolta, de elsőbbségi jogukat nem állapította meg. A Csehszlovák Nemzeti Tanács már említett prerovi vitafórumának résztvevői éles bírálattal illették ezt, és bírálták, hogy a német és magyar nemzetiségű hadirokkantak ugyanolyan eséllyel igényelhetnek földet, mint a légionáriusok. A tanácskozáson elfogadott rezolúcióban a kiutalási törvény olyan irányú módosítását javasolták, amely jobban elősegíti a kolonizációt, s egyértelműen előnyös helyzetbe hozza a légionáriusokat.258 Ezzel a problémával a légionárius törvények betartását és a légionáriusok érdekeinek figyelembevételét felügyelő tárcaközi bizottság is foglalkozott.259 A bizottság állásfoglalása szerint a légionáriusok esetében „liberális felfogásban” kell alkalmazni a kiutalási törvényt, vagyis az eredetileg nem földműves igénylők számára is nagyobb lehetőségeket kell nyújtani. A bizottság továbbá egy a légionárius és hadirokkant földigénylőket érintő kormányrendelet kiadását is javasolta. A kormány a Nemzetvédelmi Minisztérium által előterjesztett javaslatot végül elfogadta. Az 1922. április 6-án kiadott 117-es számú kormányrendelet előírta, hogy a kiutalásokról szóló döntéseknél a légionáriusok és hadirokkantak elsőbbséget élvezzenek függetlenül attól, hogy földművesek-e eredetileg vagy nem. Hasonlóképp elsőbbséget biztosított légionáriusoknak a kormányrendelet a kolonizációs során. A légionárius igénylők esetében nem számított hátránynak, ha nem rendelkeztek a földműveléshez szükséges épületekkel, eszközökkel. Ezek a változtatások a földreform agrárszempontjainak elsikkadását és más, a mezőgazdasággal össze nem függő szempontok előtérbe kerülését erősítették. Az 1919-ben, tehát már a földreform törvényeinek elfogadása előtt létrejött földigénylő szervezetek egyike az amerikai csehszlovák légionáriusok szervezete volt, amely 1919 augusztusában alakult meg, s első felhívásában kolóniák alapításához kért elegendő földet az ÁFH-tól, ill. Szlovákia teljhatalmú miniszterétől.260 Igényeikre a Nemzetvédelmi Minisztérium is felhívta az ÁFH figyelmét. A földhivatal pozitívan fogadta a javaslatot, s a Nemzetvédelmi Minisztériumnak küldött válaszában az „ellenséges lakosság által lakott határ menti területek biztonságának megerősítésében” jelölte meg a légionáriusok letelepítésének jelentőségét.261 Az ÁFH arra kérte az amerikai csehszlovák 257 Uo. 258 NA ČR, f. NRČ, k. 413, č. 237. 259 Krajčovičová: K otázke... I. m. 192. p. Az említett bizottság a Nemzetvédelmi Minisztérium mellett működő Csehszlovák Légionáriusok Irodája javaslatára jött létre, s 1921. június 30- án tartotta első ülését. 260 Slovenská Domovina, 1919. szeptember 1. 261 NA ČR, f. SPU-VŠ, k. 244, č. 2557/20.
