Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
Katonai szempontok a telepítések során 91 ských legionám [Csehszlovák Légionáriusok Csoportja] a jobboldali gondolkodású légionáriusokat tömörítette. Ez utóbbi erősen nemzeti elkötelezettségű volt, s kompromisszumok nélküli eljárást szorgalmazott a németekkel, magyarokkal és minden más „idegennel” szemben.252 1921-ben több légionárius szervezet összevonásával jött létre a Československá obec legionárska [Csehszlovák Légionárius Közösség], amely a két világháború közötti időszakban a legjelentősebb ilyen szervezetnek számított, s közel 50 ezer tagot tömörített. Ez a szervezet a Masaryk köztársasági elnök köré tömörülő ún. vár-csoport politikájának egyik legmegbízhatóbb társadalmi támasza volt.253 Az 1919-1920-ban hazaérkező légionáriusok társadalmi presztízse ugyan nagy volt, de további sorsukat illetően megoszlottak a vélemények. Csehszlovákia első pénzügyminisztere, Alois Rašin ugyan kijelentette, hogy a hazáért tett szolgálatért nem jár fizetség, a politikai elit többségének akarata azonban más volt. A légionáriusokra továbbra is a köztársaság legszilárdabb támaszaiként számítottak, így megjutalmazásuk nem maradhatott el. A forradalmi nemzetgyűlésben külön legionáriusbizottságot hoztak létre, s a légionáriusok foglalkoztatásáról törvények sem késtek sokáig. Az 1919 májusában elfogadott 282. számú, majd az ennek a kiegészítését szolgáló 462. számú törvény megfogalmazta azt, hogy a légionáriusok igényjogosultak arra, hogy állami vagy közalkalmazásba, ill. az állam által finanszírozott vállalkozásokban munkahelyet kapjanak.254 A törvény meghatározta, hogy a légionáriusoknak mely munkahelyek betöltéséhez van elsőbbségük, illetve kizárólagos joguk (hivatali szolga, fegyőr stb). Érdekeiket azonban nem csupán a fenti, ún. legionáriustörvények által próbálták érvényesíteni, hanem más törvényekbe is bedolgoztak olyan paragrafusokat, amelyek ezeket a célokat szolgálták. Habár a tisztségviselői állások és a trafikok bizonyára népszerűbbek voltak, a légionáriusok között a földbirtokreform kapcsán megnyíló lehetőségek is vonzónak bizonyultak. A földreform törvényeinek megalkotása során nem is feledkeztek meg róluk, s a határ menti földbirtokokon való letelepítésük már a föidbirtokreform első elképzeléseinek megfogalmazása során felmerült. A földbirtokreform törvényei közül a légionáriusok számára elsősorban az 1920. január 30-án elfogadott ún. kiutalási törvény volt fontos, hiszen ez határozta meg a reform során felosztott földbirtokok igényjogosultjainak kategóriáit. A légionárius szervezetek mindent elkövettek, hogy szempontjaik a törvényben megjelenjenek, s ennek érdekében szisztematikus nyomást gyakoroltak a döntéshozókra. Különösen fontos szerepet kapott ebben a munkában a Nemzetvédelmi Minisztérium mellett működő Csehszlovák Légionáriusok Irodája (CSLI),255 amelyet a törvények kiterjedt jogosítványokkal ruháztak fel. A CSLI már 1919 nyarán memorandumot nyújtott be a nemzetgyűlés földbirtokreformbizottságához, amelyben elsőbbségi jogot és azonnali földosztást kért a légionáriusok számára.256 A bizottságban ugyan jogosnak, de a 252 Uo. 253 Čaplovič, Miroslav: Branné organizácie v Československu 1918-1939. Bratislava, 2001, 21. p. 254 Krajčovičová, Natália: K otázke zamestnávania legionárov a štátnych a verejných službách a v prvých rokoch ČSR. Česko-Slovenská Historická Ročenka, 1997. 187. p. 255 A CSLI-t 1918 novemberében Klofáč nemzetvédelmi miniszter parancsára hozták létre. Arról, hogy ki számít légionáriusnak, csak a CSLI adhatott ki igazolást. 256 ANS, f. RNS, k. 15, Výbor pro pozemkovou reformu, 29. ülés, 1919. szeptember 12.
