Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
Az állami telepítések kezdetei 85 vai birtokához tartozó Józsefmajorba is telepesek érkeztek, s e kolóniákat hamarosan Vörösmajorhoz csatolták, így húszas években új telepes családok érkezése által folyamatosan növekvő Hviezdoslavov a maga összesen 69 családjával a legnagyobb telepek egyike lett. A kolónia jelentőségét mutatta, hogy 1922. április 24-én itt nyitotta meg kapuit a Csallóköz első szlovák nyelvű iskolája, amelynek egyik fő patrónusa Pavel Blaho agrárpárti szlovák képviselő volt.238 Az 1936-ban önálló községgé vált Hviezdoslavovban Miloslavovhoz hasonlóan élénk gazdasági és kulturális élet folyt: helyei szervezete működött itt az Agrárpárt ifjúsági csoportjának és a Sokol tornaegyletnek is. 1921-ben a Duna mentén még két kolónia megalapítására került sor. A Komáromtól északkeletre található Újpusztamajorba elsősorban Zólyom és Liptó térségéből érkezett összesen 41 család. A Madar, Kurtakeszi és Komárom-szentpéter határába tartozó kolóniát később a Matica slovenská egyik alapítójáról, Pavol Mudroň szlovák politikusról Mudroňovónak nevezték el. A Pálffy Miklós birtokához tartozó Újpusztához közeli Szilospusztára is 1921 szeptemberében érkezett az első 58 telepes család, akik többsége Szlovákia északi megyéiből származott, de voltak közöttük morvák is. A következő évben a valamivel több mint 1000 ha nagyságú kolóniára újabb telepesek érkeztek, így a telepes családok száma 86-ra nőtt. Az első telet a volt majorsági épületekben áttelelő családok 1923-ra építették fel házaikat, s ugyanezen év szeptemberében a volt intéző házában a szlovák nyelvű iskola is megnyitotta kapuit.239 Szilospuszta az első kolóniák közé tartozott, amelyeknek sikerült önállósulnia. Az 1926-ban önálló községé váló településen, amely Szlovákia első teljhatalmú miniszterének, Vavro Šrobárnak a nevét vette fel, a régió legjelentősebb kolóniájává s egyben a Szlovák Liga és a Matica Slovenská egyik fontos dél-szlovákiai bázisává vált. Az, hogy a Duna menti telepítésekkel egy időben Gömörben is megkezdődött a kolonizáció, a Csehszlovákia és Lengyelország között néhány árvái és szepességi településért folytatott határvitának köszönhető. Lengyelország Közép-Európának az első világháborút követő újrarendezése során a történelmi magyar-lengyel határhoz képest két térségben délebbre akarta tolni a lengyel-csehszlovák határvonalat. A lengyelek a volt Trsztenái és Námesztói szolgabírói járásra, illetve a Szepesség északnyugati területeire tartottak igényt. Az új lengyel-csehszlovák határvonalról hosszas diplomáciai egyeztetések, sőt fegyveres konfliktusok után 1920 júliusában született meg az előzetes döntés, amely alapján több szlovákok által lakott település is Lengyelországhoz került.240 Mivel az érintett települések lakosságának egy része Szlovákiában akart maradni, a csehszlovák kormányszervek a kolonizációt is fel kívánták használni arra, hogy az árvái repatriánsoknak új lakóhelyet találjanak. így a Lengyelországhoz került falvakból Szlovákia területére költözni kívánók ügyében a Belügyminisztérium pár nappal a határok kijelölését követően, 1920. július 30-án levéllel fordult az ÁFH-hoz, s a készülő földreform kapcsán a jelentkezők Dél-Szlovákiába való áttelepítését javasolta. A belügy által megfogalmazott elvek szerint - jelentősen túlbecsülve a jelentkezők számát - teljes falvakat kívántak áttelepíteni, mégpedig úgy, hogy egy-egy falu lakossága együtt maradhasson. A ja238 Uo. 5. p. 239 Šrobárová. Pozoruhodnosti. Komárno, Komárňanské tlačiarne a vydavateľstvo, 1996, 4-5. P-240 A két ország között véglegesített határvonal alapján 25, korábban a Magyar Királysághoz tartozó település került Lengyelországhoz.
