Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
86 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921-1923) vaslat felvetette azt is, hogy a Csallóközben vagy más déli vidéken újból létrehoznák a Lengyelországhoz került falvakat, vagyis újból megalapítanák Hladovka vagy épp Nedec községeket.241 A probléma megoldásának céljából Szlovákia Teljhatalmú Minisztériumának keretén belül már 1920 augusztusában egy telepítési bizottságot hoztak létre. Ez a bizottság viszont már azt javasolta, hogy az árvái és szepesi optánsokat nem Csallóközben, hanem a gömöri Koburg-birtokokon kell letelepíteni.242 Az, hogy a Csallóköz helyett végül Gömörre243 esett a választás, valószínűleg gyakorlati okokból történt, így látták ugyanis biztosítva az akció minél gyorsabb lebonyolítását. Ennek hátterében az ÁFH és a Koburg-birtokok intézője közötti egyezség állt, amely szerint a Koburgok több mint 3 ezer holdat ingyen átengedtek a földhivatalnak telepítési célokra, cserében viszont kb. ugyanilyen nagyságú területet szabad kéz alatt kiárusíthattak, ami számukra előnyösebb volt, mintha az egész nagybirtok lefoglalás alá került volna. Ez a megoldás az ÁFH számára annál inkább is megfelelt, mivel a szabad kéz alatt eladható birtokok szlovák vidéken, a telepítésre átadott birtokrész pedig közvetlenül a magyar határ mellett magyar nyelvterületen terültek el.244 így 1921-ben a Koburgok Rimaszécs melletti birtokán végül négy kolónia kialakítását kezdték meg, amelyből egyre légionáriusokat telepítettek (Gernyőpuszta), a másik három kolóniát (Leánymező, Kacagó és Csobánka) pedig túlnyomórészt a Lengyelországból áttelepült árvái repatriánsokkal népesítették be. Az árvaiak képviselői 1921. május 13-án a helyszínen is megtekintették a letelepítésükre kijelölt birtokokat.245 Az utazáshoz a vasút a járási székhelyig, a közeli Feled állomásig külön vasúti kocsit biztosított számukra, s a menetjegyért is csak az ár felét kellett fizetniük. Noha a volt majorsági épületeket rossz állapotban találták, s azokban még a lefoglalt nagybirtok béresei laktak, a jövendőbeli telepesek mégis elégedetten távoztak a látogatásról. Már előre jelezték azonban azt, hogy nemcsak szlovák iskolára, hanem egy szlovák nyelvű papra is igényt fognak tartani. Kolonizálásuk azonban csak az aratás utáni időszakban, 1921 őszén kezdődött meg, s ettől kezdve a három kolónia kb. 900 ha-nyi területére 72 árvái családot telepítettek le. A csallóközi és gömöri telepítések mellett 1921-ben két barsi kolónia, Setétkút és Kisfajkürt, valamint egy mátyusföldi telep (Taksony) megalapítására is sor került. Az elsőre 17 liptói szlovák és egy cseh család települt, akik kolóniájukat Jesenské névre keresztelték át. A nyelvhatáron lévő s már akkor is szlovák többségű Fajkürt község melletti Kisfajkürtmajorba szintén 1921-ben érkeztek az első telepesek. A kolóniára fokozatosan letelepedő 62 család jórésze Árvából származott, de néhány Nyitrabánya környéki német család is telepes birtokhoz jutott a községben. 241 NA ČR, SPU-VŠ, k. 249, Č. 20468/20 242 NA ČR, SPU-VŠ, k. 249, F-XVI/7, Repatriace z Ruska a z Poľska. 243 A gömöri telepítésekről lásd bővebben Simon Attila: Cseh és szlovák kolonisták betelepítése Dél-Gömör falvaiba a két háború közötti időszakban. Gömörország, 2004. 1. sz. 40-45. P-244 Vö. Pozemková reforma, 2, 1921. március, 3. sz. 245 Slovenský denník, 1921. június. 7.
