Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
84 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921-1923) is megerősített tisztségében. Őt később Juraj Stanek váltotta a telep élén, akinek a vezetésével a kolónia irányítását 1926-ban a megye egy hatfős bizottságra bízta. Az annamajori telepesek nehéz körülmények között kezdték új életüket, hiszen az első telet a major istállójában és falazott csűrjében az állatokkal egy tető alatt töltötték. Csupán a kőmüvesmesterségben járatos Juraj Stanek tudott magának még a tél beállta előtt új házat építeni. A többi család 1922 tavaszán kezdett házépítésbe, amelynek alapanyagául a telep melletti agyag szolgált. A telepesek már 1921. december 11-én megtartott gyűlésükön eldöntötték, hogy a kolóniát a tragikusan elhunyt szlovák politikusról, Milan Rastislav Štefánikról nevezik el. Mivel azonban a kórószegmajori telepesek a Štefánikovo nevet már korábban lefoglalták maguknak, ezért az annamajoriak a szlovák politikus keresztnevéből alkották meg a Miloslavova településnevet. (1933- ban az ÁFH a kolónia nevét hivatalosan Miloslavovra változtatta.) Az átlagosan 9-10 ha nagyságú kiutalásban részesülő telepesek már az említett decemberi gyűlésen elhatározták, hogy birtokaik kiegészítését kérik az ÁFH-tól. Ezért azzal a kérelemmel fordultak a hivatalhoz, hogy a szintén a Wiener-Welten család kezében lévő közeli Erzsébetmajort is osszák fel közöttük. Noha Erzsébetmajor felosztására 1925-ben tényleg sor került, abból mégsem az annamajoriak, hanem cseh és szlovák telepesek újabb rajai részesültek.236 Az annamajoriaknak végül mégis sikerült „kiegészíteni” birtokaikat, mégpedig úgy, hogy elérték az ÁFH-nál a közeli Strasszer-birtok Majorháza nevű gazdaságának felparcellázását, amelynek 120 hektárnyi területét 1928 folyamán osztották fel közöttük. Miloslavov kolónia gyorsan fejlődött: a volt gazdatiszti lakásában már 1922-től szlovák iskola működött, amely 1928-ban a jubileumi iskolaépítések keretén belül új épületet kapott. Élénk volt a kolónia közösségi élete is, a községben 1923-tól a Szlovák Liga is helyi szervezetet működtetett, 1925-ben pedig tűzoltóegylet alakult, amely (a csupán formális tevékenységet kimutató Liga alapszervezettel ellentétben) rendszeresen szervezett műsoros esteket is. Fontos esemény volt a kolónia és főleg az itt élő lelkes baptista közösség életében a baptista imaház felépítése és felavatása, amelyre 1926- ban került sor. A kolónián három könyvtár működöt: a községi, mintegy 500 kötettel; az iskolai, 300 kötettel és a baptista ifjak könyvtára 50 kötettel. Annamajor kolónia a húszas évek végére prosperáló településé fejlődött, amelyben minden feltétel adott volt ahhoz, hogy közigazgatásilag is önálló községgé váljon. Erre - noha a húszas évek végétől napirenden volt a kérdés - végül csupán 1936-ban került sor, amikor Annamajor és Erzsébetmajor összevonása által Miloslavov néven önálló községgé vált. Néhány héttel Annamajor után a közeli Pálffy-birtokon fekvő Vörösmajor is kolonizálásra került. Az ide érkező első telepes családok az Árva megyei Usztye falucskából, valamint Báni és a Nagybiccsei járásból érkeztek, később azonban morva telepesek is letelepedtek itt.237 A major új lakói a kolóniát az árvái származású neves költőről, Pavol Országh Hviezdoslavról Hviezdoslavovnak nevezték el. Az első időszakban ide érkező 23 család nehéz viszonyok közé került, hiszen az első telet a majorsági istállókból átalakított szükséglakásokban vészelték át. A következő években a Vörösmajorhoz közeli Németsók majorba, amely a reform előtt a Wiener-Welten családé volt, illetve Pongrácz Frigyes nagyszar236 A két telep lakosai között ez némi feszültséget okozott, amely a következő években, főleg attól kezdve, hogy felmrült a két kolónia egyesítésének a lehetősége, gyakran megnyilvánult. 237 Hviezdoslavov. Pozoruhodnosti. Komárno, Komárňanské tlačiarne a vydavateľstvo, 1996, 3-4. p.
