Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
3. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei
A kolonizáció alapelveinek megfogalmazása...71 A CSNT nemzetgazdasági bizottságában fogalmazták meg a szlovákiai földreformmal kapcsolatban azt az elképzelést is, amely szerint az ottani földreform során háromféle eljárást kell tanúsítani: 1. szlovák etnikai területen a földbirtokok intenzív felparcellázását; 2. vegyes lakosságú területeken részben parcellázást, részben pedig a kolonizációt; 3. magyar nyelvterületen pedig intenzív kolonizációt, amely szempontjából elsősorban a Csallóköz és Komárom megye a célterület.208 S hogy ez a tervezet nem csupán marginális elképzelés volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy a bizottság egy következő ülésén Jan Voženľlek megerősítette azt, hogy a magyar nyelvterületen nem szándékoznak felparcellázni a földet. Megfogalmazása szerint Dél-Szlovákiában az a cél, hogy „a nagybirtokok megbízható cseh egyének kezébe kerüljenek”. Ennek megvalósítását pedig úgy képzelte el, hogy az ÁFH „nyomást fog gyakorolni a nagybirtokosokra, hogy birtokukat a kijelölt személyeknek az előre megállapított áron eladják”.209 Voženľlek szerint ez azért járható út, mivel a nagybirtokosok szorult helyzetben vannak, s a magas vagyondézsma miatt szükségük van a készpénzre. Szintén Jan Voženílek nevéhez fűződik az a dolgozat, amely a földhivatal közlönyében jelent meg, s amelynek témáját a Szlovákia délnyugati régiójában található cukorgyári birtokok reformja s ezeknek a birtokoknak a kolonizáció általi betelepítése képezi.210 Noha a tanulmányban a szerző csupán a cukorgyári birtokokkal foglalkozik, ám konklúziói általános érvényűek, s közben a szlovákiai kolonizációs politika néhány fontos szempontját is megfogalmazza. Voženílek hét cukorgyár vonzáskörzetét vizsgálta, melyből kettő (Diószeg és Oroszka) magyar nyelvterületen, kettő (Nagysurány, Szered) vegyesen lakott vidéken, három (Magyarfalu, Nagyszombat, Nagytapolcsány) pedig szlovák vidéken volt található. A tanulmány bevezető részében a szerző a földreform szociális céljai mellett fontos nemzeti és politikai szempontokról is említést tesz: „A déli határok biztosítása szükségessé teszi a föld tulajdonának - s nemcsak a felparcellázásra szánt föld, hanem lehetőleg az összes földterület - átruházását nemzeti és állami szempontból megbízható tulajdonosok kezébe. És ez nem csak a határok katonai biztonsága szempontjából fontos, amint állampolitikai szempontból a reformot szokás indokolni. Fontos ez azoknak a szlovákoknak a tízezrei szempontjából, akik nemzetiségi szigeteket és szigetecskéket alkotnak (legyenek akár a nagybirtokok alkalmazottai vagy kistermelők, kézművesek Dél-Szlovákia tanyáin vagy városkáiban), s akik mint az államhoz hű elem, biztonságot igényelnek. Az ő gazdasági és szociális biztonságuknak a megteremtése elképzelhetetlen a dél-szlovákiai nagybirtokok átruházása nélkül...”211 Voženílek a módszereket is megnevezi: egyformán hasznos és célszerű eszköznek tartja a „megbízható telepesek kolonizációját, a maradékbirtokok kialakítását vagy az erre alkalmas területek állami tulajdonba vételét”. Voženílek a cukorgyári birtokok példáján keresztül a szlovákiai nagybirtokokat - tulajdonképpen a CSNT nemzetgazdasági bizottságában megfogalmazott elveket alkal208 Uo. 209 Uo. 210 Voženílek, Jan: Studie k pozemkové reformé na cukrovarských statcích na jižním Slovensku. Pozemková reforma, 6, 1925. 10., 11., 12. sz. 211 Uo. 10. sz. 131. p.
