Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)

3. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei

72 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei mazva - három csoportra osztotta. Szlovák vidéken - a viszonylag kevés föld és sok igénylő miatt - a helyi igények teljes mértékű kielégítését javasolta, telepítéseket itt nem tartott szükségesnek. A nemzetiségileg vegyesen lakott vidékeken elsősorban a szlovák igénylőket kívánta kis kiutalások útján kielégíteni, míg magyar igénylőknek csupán mini­mális nagyságú földet, azt is inkább csak bérletbe adott volna. így ugyanis a szlovák ma­radékbirtokosok gazdasági ellenőrzést gyakorolhatnának a tőlük földet bérlő magyar kis­­parasztok fölött. A vegyes nemzetiségű vidéken kisebb mértékű telepítéseket javasolt, amelyek célja a már létező szlovák nyelvszigeteket összekapcsolása lett volna.212 Magyar nyelvterületen viszont nem javasolta, hogy a helyi lakosság - amely szerinte jómódú - föl­det kapjon. Itt inkább nagy területű maradékbirtokokat kívánt létrehozni, amelyeket az ál­lam venne birtokba, s amelyek állami domíniumként a későbbi telepítések alapjaként szolgálnának. Voženílek a magyar nyelvterületen leginkább csupán azokon a helyszíne­ken tartotta ésszerűnek a telepítéseket, ahol az a már meglévő szlovák lakosság meg­erősítését vagy a létező szlovák nyelvszigetek összekapcsolását szolgálná. Az ismertetett írás már csak azért is kivételes figyelmet érdemel, mert szerzője a földbirtokreform lebonyolításának egyik kulcsszereplője volt. így nem meglepő az, hogy a kolonizáció végrehajtása során a tanulmányban megjelölt alapelvek számos elemét ültették át a gyakorlatba. Különösen a telepes csoportok térbeli elhelyezésénél érezhe­tő erősen Voženílek hatása. Érdemes felfigyelnünk arra is, hogy ezeket a nacionalista szempontokat takargatni nem is akaró gondolatokat az Állami Földhivatal későbbi elnö­ke vetette papírra, aki hivatalából kifolyólag számos alkalommal tagadta a földreform és a kolonizáció nemzeti motívumait. így ha az előbbiekben ismertetett elképzelések ugyan nem tekinthetők a telepítések hivatalos ideológiájának, ennek ellenére jelentősé­gük nem elhanyagolható, hiszen jól mutatják azt, hogy a csehszlovák politika és földhi­vatal irányítói korántsem szociális problémaként tekintettek a kolonizációra, hanem sokkal inkább a nemzetállami elképzelések fontos elemeként. 3.3. Dél-Szlovákia szláv betelepítésének konkrét tervezetei Mint ahogy már jeleztük a kolonizációval kapcsolatban, komplex tervezet, amely kijelölte volna a telepítési területet, meghatározta volna a telepítések menetrendjét és egyes sza­kaszait, számba vette volna az alkalmazott eszközöket, és meghatározta volna az akció vég­ső célját, eleddig nem került elő. Mindezek ellenére a kolonizáció iratanyagát őrző levéltári fondok, valamint a korabeli sajtó számos olyan elemzést tartalmaznak, amelyekben a föld­reform és a telepítések végrehajtásában érdekelt szakemberek Dél-Szlovákia szláv betele­pítésének alapvetéseit felvázolják. A következőkben ezeket a terveket vesszük számba. Az egyik ilyen elaborátum az ÁFH trencséni körzeti hivatalából került ki, és a körzeti hivatal felügyelete alá tartozó délnyugat-szlovákiai járások (Dunaszerdahely, Somorja, Párkány, Ógyalla, Érsekújvár, Szene, Gaiánta, Pozsony, Komárom, Vágsellye) betelepí­tésének a lehetőségeit vizsgálja.213 Noha ez a tervezet lokális jellegű, a benne felvázolt megoldások azonban nem csupán az ÁFH trencséni körzeti hivatalának szándékait do­kumentálják, hanem a kolonizáció általános elveit és az ÁFH szándékait is tükrözik. 212 Uo. 11. sz. 145-146. p. 213 SNA, f. ŠPU Praha, k. 3216.

Next

/
Thumbnails
Contents