Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
3. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei
A kolonizáció alapelveinek megfogalmazása...69 beesik a kolonizáció megkezdésével, az ekkor meghozott döntések jelentős mértékben meghatározták annak végrehajtását. A testület előtt Jan Voženílek korábban már említett felszólalásában kifejtette, hogy a határ menti nagybirtok „megbízható jelentkezők” kezébe való juttatását kolonisták letelepítésével kívánja elérni.200 Beszámolójában kifejtette, hogy az ÁFH a kolonizáció megszervezésébe más szervezeteket is be kíván vonni: elsősorban a külföldön élő csehek és szlovákok szervezeteit, a Csehszlovák Légionáriusok Irodáját (CSLI), a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot (CSNT) és egyéb szervezeteket. A beszámoló szerint a telepítések legnagyobb nehézségeit a megfelelő lakóépületek hiánya, a jelentkezők gyenge anyagi háttere és az ezzel összhangban nem lévő magas igényei, valamint a helyi lakosság reakciója fogják jelenteni. A Voženílek beszámolója kapcsán kibontakozott vitában Ľudovít Medvecký szlovák képviselő is felszólalt, aki azt a véleményét fejtette ki, mely szerint a hegyvidéki szlovák lakosság nem szívesen települ síkságra. Emiatt javasolta, hogy hangsúlyt kell helyezni azoknak a vezéregyéniségeknek a megnyerésére, akiket aztán mások is követnének. Ugyanezt a célt szolgálta az a javaslata is, mely szerint a telepítések első szakaszában lehetőleg minél jobb körülményeket kell biztosítani a kolonistáknak, hogy azok másokat is áttelepülésre csábítsanak.201 A telepítések problémája ugyan nem gyakran, de a felügyelőtanács további ülésein is felmerült. Az októberi megbeszélésen Josef Baar, aki az ÁFH trencsénteplici körzeti hivatalának volt a vezetője, a megalakítandó kolóniák és az ottani nagybirtokok alkalmazottainak problémájára hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint a nagybirtokok béreseit nem lehet teljes mértékben kihagyni a földosztásból, nekik minimális mértékben, de kénytelenek lesznek földet juttatni, s így a kolóniákon egy kisszámú magyar kisebbség fog kialakulni. Ez azonban Baar szerint nem jelenthet gondot, mert őket a csehszlovák többség gyorsan „abszorbeálni fogja".202 A földreform nemzeti szempontú végrehajtásának és a nemzetiségi területeken való szláv telepítéspolitikának az egyik legelkötelezettebb támogatója a Csehszlovák Nemzeti Tanács volt.203 Ennek a nemzeti társadalmi szervezetnek a személyes átfedések révén valamennyi jelentősebb cseh és szlovák pártvezetésével szoros kapcsolata volt, de szoros összeköttetésben volt a köztársasági elnök környezetével és a legfontosabb kormányszervekkel is. A CSNT ugyan elsősorban a határ menti cseh területeket viszonyaival foglalkozott, szlovák tagozata révén azonban a dél-szlovákiai régiónak is figyelmet szentelt. A Csehszlovák Nemzeti Tanács nemzetgazdasági bizottsága 1920. március 20-án tartott megbeszélésén foglalkozott első alkalommal a földreform kérdésével. A ta200 NA ČR, f. SPU-VŠ, k. 132, Správni výbor SPU, 40. ülés, 1921. június 14. 201 Uo. 202 Uo. 42. ülés, 1921. október 15. 203 A Csehszlovák Nemzeti Tanács az 1900-ban alakult Cseh Nemzeti Tanács munkáját folytatva olyan nemzeti szervezet volt, amelynek munkájában az összes cseh és szlovák politikai párt, valamint a jelentősebb társadalmi szervezetek képviseltették magukat. A CSNT elsősorban a nemzetpolitikai kérdésekben igyekezett fellépni, s a külföldön élő csehek és szlovák helyzetének figyelemmel kísérése mellett különösen fontosnak érezte a Csehszlovákia határszélén, a német, illetve magyar többségű területeken élő cseh és szlovák lakosság érdekeinek védelmét, illetve ezeknek a területeknek a nacionalizálást.
