Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
3. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei
68 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei menti, arisztokrata kézben lévő föld lesz az új hazája. A hegyvidéki észak az állattenyésztés és az ipar központja lesz, míg a mezőgazdasági termelés súlypontja Szlovákia déli részére a Duna partjára helyeződik át. Egyetlen lendülettel mezőgazdasági és nemzeti problémáinkat is megoldjuk. Ezáltal a szlovák dél a mezőgazdasági termelésünk aranybányája lesz, miközben az eddig elmagyarosodott területen biztosítjuk a csehszlovák elem meghatározó és állandó fölényét.”198 Mint az idézet is mutatja, Hodža nemcsak a hegyekbe űzött szlovákság mítoszát fogalmazta meg, hanem az arisztokrata magyarokat és a plebejus szlovákságot szembeállítva egymással demagóg módon kapcsolta össze a nemzeti és szociális problémákat. Mint már korábban utaltunk rá, a csehszlovák nemzetgyűlés 1920. április 16-án nagyobb viták nélkül fogadta el a kiutalási törvényt, amelynek II. fejezete tárgyalta az elsősorban a telepítések céljait szolgáló ún. oszthatatlan parasztgazdaságok létrehozását.199 Az oszthatatlan parasztbirtokra a törvény szerint különféle jogi megkötések vonatkoztak, amelyek közül a legfontosabb a birtok oszthatatlansága (még öröklés esetén is), illetve az volt, hogy eladni és megterhelni csak a földhivatal engedélyével lehetett őket. Az ÁFH ezen kívül további jogosítványokkal is rendelkezett az ilyen birtokokra nézve, így nem megfelelő gazdálkodás esetére az oszthatatlan parasztbirtok kényszerviszszavásárlásának a jogát is fenntartotta magának. Noha az érintett törvénycikkelyek nem tartalmaztak nemzeti szempontú rendelkezéseket, az oszthatatlan parasztbirtokokra vonatkozó megkötéseket, amelyeket a telekkönyvbe is bejegyeztek, elsősorban a nemzetiségi vidékekre tervezett telepítések sikerének érdekében hozták. így próbálták ugyanis megakadályozni, hogy a telepes birtokok idővel felaprózódjanak, és elveszítsék gazdasági erejüket, valamint azt, hogy adásvétel útján nem kívánatos tulajdonosok (magyarok, németek) kezébe kerüljenek. A kiutalás törvény 1920 tavaszán bekövetkezett elfogadása ugyan megteremtette a törvényi hátteret a földreform keretén belül lebonyolítandó kolonizációhoz, arról, hogy ennek milyen célkitűzések mentén, milyen módszerek alkalmazása mellett és hogyan kellene lezajlani, kevés elképzelése volt a földhivatal apparátusának és a politikának is. Ez a következő időszakban sem változott, így amikor 1921 nyarán, amikor megkezdődtek a telepítések, annak pontos programja még mindig nem készült el. Sőt a fellelhető levéltári források ismeretében azt kell mondanunk, hogy a kolonizáció kezdeti éveiben sem az ÁFH, sem a más szervek nem rendelkeztek olyan központilag kidolgozott tervekkel, amelyek a telepítések végleges menetét meghatározták volna. így kész tervek helyett a telepítések kezdeti szakaszát azok a viták és elképzelések határozták meg, amelyek részben az ÁFH különböző testületéiben, illetve a földreformban érdekelt társadalmi szervezetekben zajlottak, s amelyek leginkább a telepítéspolitika ideológiai és nemzetpolitika hátterét igyekeztek megalapozni. A kolonizáció alapelveinek meghatározásában az egyik legfontosabb szerepet a földhivatal felügyelőtanacsa játszotta. Ez a testület fontos letéteményese volt annak, hogy a földreform nemzeti jellege lehetőleg minél erősebben érvényesüljön. A 12 tagú testület 1921. június 14-i ülésén foglalkozott a telepítések ügyével. Mivel ez az időpont egy198 Venkov, 14, 53. sz. 1919. márc. 2. 199 Pálesch Ervin (szerk.): Csehszlovák Törvények és Rendeletek Gyűjteménye. 1920. évfolyam. Prešov (Eperjes), Molnár Jenő könyvkereskedő kiadása, é. n. 133-139. p.
