Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
3. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei
A kolonizáció alapelveinek megfogalmazása...67 A földreform törvényeivel kapcsolatos viták és megbeszélések adtak lehetőséget arra, hogy a szlovák politika is megfogalmazza a telepítésekkel kapcsolatos terveit. Ezeket a terveket leginkább Milan Hodža nevéhez lehet kötni, aki, mint már utaltunk rá, meghatározó szerepet töltött be a földreformmal kapcsolatos szlovák elképzelések kialakításában. Ő tolmácsolta a szlovák képviselők véleményét a parlamenti klubok vezetőinek 1919. február 27-28-i ülésen is, ahol a földreform alapelveiről folyt az egyeztetés. Hodža a vitában kifejttette, hogy a szlovák parasztság a rajta esett sérelmek megtorlását várja el a csehszlovák államtól. Javaslata szerint ezt úgy lehet megoldani, ha a Duna menti hatalmas grófi birtokok felosztásra kerülnek, s ebből nemcsak az ott lakó magyarok részesülnek, hanem a szlovák parasztság, a légionáriusok, a repatriánsok is: „Nálunk (Szlovákiában - S. A) a nagybirtok nemcsak a földművesek, hanem a nemzet és az állam ellensége is. A Duna mentén a Csallóköztől és Galántától Komáromig és még tovább az államhatáraink mentén nagyszámú magyar földműves él. Nekik hagyjuk, és adjuk meg azt, ami őket megilleti. De éppen azon a területen hatalmas grófi birtokok terülnek el. Ott nem ritka a tízezer, sőt ötvenezer holdas grófi birtok sem. Ezen a területen kell felvirágoznia a szlovák parasztságnak. Az ott található termőföldeknek az egész országban nincs párja. Ezt a területet osszuk szét a mi szlovák földműveseinknek, akiknek fönt északon nincs elegendő földjük; adjuk a mi hős katonáinknak és légionáriusainknak, akik vérükkel szolgálták meg ezt; adjuk a magyar Alföldön élő szlovák testvéreinknek, ha hazatérnek szabad hazájukba.”195 196 Hodža a csehszlovák állam stabilitásának szempontjából is óriási jelentőséget tulajdonított a földbirtokreformnak és a telepítéseknek, hiszen mint kifejtette, „a Csehszlovák Köztársaság nem támaszkodhat a magyar nemességre, de a független földművesek százezreire annál inkább A cseh és szlovák politika a földreform és a telepítések szükségességének megfogalmazása során gyakran hivatkozott a történelmi igazságtételre. A cseh közbeszédben például általánossá vált az, hogy a reformot az 1620-as fehérhegyi csatában elszenvedett vereség és az utána bekövetkezett germanizáció revánsaként értelmezték. Ezt a motívumot egyaránt használta a sajtó, de a hivatalos kormánypolitika is. Annak ellenére, hogy a kor egyik meghatározó cseh történésze racionális érvekkel forgatta ki a reváns logikáját,195 az annyira gyökeret vert a cseh köztudatban, hogy a földreform és végrehajtása során számos helyen, főleg a Szudéta-vidéken, emeltek erre utaló emlékoszlopot, emlékművet.197 Szlovákiában, ahol ez az érv nem állhatta meg a helyét, a reform nemzeti motívumát a termékeny Duna menti területekről a terméketlen hegyekbe szorított szlovák földművesek mítosza jelentette, amelyet legtisztább formában ismét csak Hodža fogalmazott meg: „Amit a királyi despotizmus és önkényuralom népünktől elvett, azt most a demokrácia és köztársaság visszaadja. A földművelő szlovákságnak, amelyet az Árpádok, az Anjouk és Habsburgok emberöltőkön keresztül a Kárpátok bércei közé űztek, a Duna 195 Slovenské pozemkovo-politické požiadavky pred československým snemom. Slovenský Týždeník, 1919. március 7. 196 Lásd. Pekár: i. m. 197 A földreform emlékművein gyakran olvashatók a revánsra utaló feliratok: „Fehérhegy 1620 - megtorolva!”; „Szabad nemzet szabad földön Fehérhegy után 300 évvel!” NA ČR, f. SPUVŠ, k. 116.
