Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
3. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei
66 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei által felgyorsult asszimiláció191 ugyanis a szlovákok számára kedvezőtlen demográfiai fejlődést eredményezett.192 Ez nemcsak a felső-magyarországi megyékben - elsősorban a városokban - lakó szlovákság etnikai erejének meggyengüléséhez, hanem a gazdasági és politikai életben betöltött pozícióvesztéséhez is vezetett. Ez pedig hosszú távon nemcsak a szlovák nemzeti politika súlyát veszélyeztette, hanem az évszázados etnikai struktúra felbomlását is felgyorsította volna. Reális politikai hatalom hiányában a szlovák politika Csehszlovákia megalakulása előtt nem is gondolhatott konkrét telepítési tervek megfogalmazására. Ilyenre csupán 1919 elején, a Csehszlovák Köztársaság nemzetállami terveinek megkonstruálása során kerülhetett sor. 3.2. A KOLONIZÁCIÓ ALAPELVEINEK MEGFOGALMAZÁSA AZ ÁLLAMI FÖLDHIVATAL És a Csehszlovák Nemzeti Tanács testületéiben A Csehszlovákia megalakulása után a földbirtokreform tervei kapcsán kibontakozott politikai és társadalmi diskurzusban a telepítések témája még alig vagy csupán marginálisan kapott helyet. Ennek okait részben a cseh politikának a téma iránt tanúsított viszonylag kis érdeklődésével lehet magyarázni, másrészt pedig azzal, hogy a telepítések alapfilozófiájával a kizárólag cseh és szlovák képviselőkből felálló nemzetgyűlésben minden frakció egyetértett, így erről nagyobb vita nem bontakozott ki. A kolonizációnak mint a földbirtokreform egyik szegmensének a felbukkanása a kiutalási törvény kapcsán kibontakozó diskurzusban érhető először tetten. Az ide sorolható megnyilatkozások többsége ugyan még csak a telepítéspolitika általános elveit érintette, felbukkantak azonban már a magyarlakta területek benépesítésének konkrétabb elképzelései is. Jan Voženílek, aki ekkor az Agrárpártnak a mezőgazdasággal foglalkozó egyik meghatározó szakpolitikusa volt, majd a húszas évek közepétől az ÁFH második elnöke lett, 1919 folyamán A nagybirtokok belső kolonizáció céljaira való felosztásáról a Csehszlovák Köztársaságban címmel adta ki a földreform feladatairól szóló elképzeléseit.193 A füzetnyi terjedelmű dolgozatában a földreformot a nemzeten elkövetett évszázados sérelmek megtorlásának nevezte, miközben a reform egyik céljaként az új telepes birtokok létrehozását jelölte meg. Elképzelését ugyan csupán nagyvonalakban fogalmazta meg, ám külön hangsúlyozta a jövendőbeli telepesek kiválasztásának fontosságát. Úgy vélte, hogy a telepesek kiválasztásánál elsősorban a mezőgazdasági szakértelemnek kell meghatározó szerepet játszania, de felhívta a figyelmet a légionáriusok érdemeire, is akiket - szerinte - a felparcellázott nagybirtokokra való letelepítésük által is jutalmazni kell.194 191 A szlovák történetírás alapkoncepciójával szemben úgy véljük, hogy a szlovákság korabeli asszimilációja elsősorban gazdasági és migrációs okokra vezethető vissza, nem pedig a - létező, de hatékonyan nem működő - magyarosító oktatáspolitikára, noha kétségkívül ennek is szerepe volt benne. Ezzel a véleményünkkel természetesen nem akarjuk mentesíteni a felelősség alól a korabeli magyar nemzetiségi politikát. 192 A szlovák régió korabeli fejlődéséhez lásd Szarka László: Szlovák nemzeti... I. m. 193 Voženílek, Jan: O rozdélení velkostatkú k účelu vnitmí kolonisace v Československé republice. Praha, Česká agrárni společnost, 1919. 194 Uo. 50. p.
