Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)

3. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei

A kolonizáció gondolatának előzményei az államfordulat előtti idő

65

A korabeli esek kolonizációs szándékokban a csehek civilizációs küldetésének a szlovák értelmiség köreiben is meggyökerező toposza188 is felfedezhető. így felbukkan annak a már említett Milan Hodžának az érvrendszerében is, aki a földreform és a kolonizáció célkitűzésének egyik első megfogalmazójának tekinthető. Hodža a Slovenský Týždenník című lapban megjelentetett írásaiban a szlovák nemzeti mozgalom újszerű programját fejtette ki, amelyben a nemzeti követeléseket összekapcsolta a gazdasági célokkal. Cikkeiben rendszeresen foglalkozott a mezőgazdaság kérdésével, a parasztság földéhségével, a hitbizományi és egyházi birtokok problémájával, az önsegélyző szövetkezetek alapításával, de a földkérdés és a nemzetiségi kérdés összekapcsolásával is. Hodža a 20. század első éveiben figyelt fel a poroszországi gyakorlatra, ahol törvényi segítséggel vették el a földet a lengyelektől, és játszották át azt német kézre. Ekkoriban ezt a jelenséget olyan veszélyforrásként értelmezte, amely a magyar államhatalom részéről - lásd az 1894-es telepítési törvényt - a szlovákokat is fenyegette.

Az első világháború előestéjén azonban Hodža már a szlovák nemzeti terjeszkedés eszközét látta a földkérdésben. írásaiban többször felbukkant az a gondolat, hogy a szlovák nemzet fundamentuma a szlovák földműves, ezért minél több földet kell a kezébe juttatni. Követendő példaként a románok tevékenységét hozta fel, akik Erdélyben bankjaik segítségével vásárolták fel a magyar birtokosoktól a földet, s szerinte erre a szlovákoknak is törekedniük kell, hiszen - mint kifejti - Pozsonytól Kassáig a déli völgyekben még mindig nem került ki a föld az „idegen" földesúri kezekből.189 190 Ezt a gondolatmenetet folytatva 1918-ban, de még a fordulat előtt a következőképpen fogalmazta meg a programját: „A szlovák föld több mint harmadát kell kiszabadítani az arra nem hivatottak kezéből, és átadni a bámulatosan dolgos szlovák földműveseknek, akiknek a szakmai fejlődéséről az elkövetkezendő időkben mindenképen gondoskodni fogunk. "19°

Hodžának és a szlovák agrárizmusnak az 1918 előtti programját, benne a földbirtokviszonyok átalakítására vonatkozó terveit, természetesen egy kisebbségben lévő és az egyenjogúságáért harcoló nemzeti közösség védelmi reakciójaként kell értelmeznünk. Hodža a szláv gazdasági befolyást szerette volna megerősíteni Magyarország északi megyéiben, megfelelő gazdasági hátteret teremtve így a szlovák politikai erők eredményesebb fellépéséhez. Szándékaikat elsősorban a grünwaldi értelemben vett Felvidék kialakulásának a félelme éltette, melyet a korabeli demográfiai statisztikák is alátámasztották. Az érintett térség gazdasági fejletlenségéből származó nagyfokú kivándorlás, a más országrészekbe irányuló belső migráció, az urbanizáció és a magyarosító iskolapolitika

188 A cseh közvélemény kezdettől fogva a szegény rokon szerepét szánta a szlovák országrésznek, s sokszor nem titkolt felsőbbrendűséggel viszonyult az itteni viszonyokhoz. Erre utalnak a következő sorok is: „Sőt a szlovákok határozott érdekeit szolgálja az is, hogy Szlovákiába jelentősebb számú haladó cseh földműves telepedjen, akik példát és irányt mutatnának környezetük számára, s így nagy mértékben hozzájárulnának a földművelés modern módszereinek elterjedéséhez." Venkov, 14, 43. sz. (1919. febr. 19.)

189 Vö. Slovenský Týždenník, 1909. aug. 20.

190 Hodža, Milan: Články, reči,štúdie. Zv. III. Praha, Novina, 1931, 415. p.