Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
3. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei
64 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának elképzelései és tervei metek) által lakott területeken, ahová mintegy 5 ezer román családot telepítettek. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban pedig szerb telepeseket ültettek a nemzetiségek által lakott határ menti területekre: Koszovóba, a Vajdaságba, Lendva vidékére. A délszláv államban a telepítések során a Magyarországgal határos, s elsősorban magyarok, kisebb mértékben pedig németek, szlovákok, románok által lakott északi területekre mintegy 20 ezer délszláv családot, vagyis megközelítőleg 100 ezer főt telepítettek le.183 A felső-magyarországi megyékben élő szlovák etnikum telepítések útján való megerősítésének a gondolata első ízben a cseh és szlovák gazdasági együttműködés legfőbb motorjaként számon tartott Csehszláv Egység köreiben bukkant fel. A szervezet, melynek tagjai többségében szlovakofil csehek voltak, leginkább a szlovák etnikai területek megsegítését tartotta céljának, s főleg a cseh és szlovák gazdasági együttműködés terén hozott új elemet a két nemzet kapcsolatába. így szorgalmazta azt, hogy a cseh bankok a várható haszon mellett nemzeti célokat is szem előtt tartva vállaljanak szerepet a szlovák régió életében. A Csehszláv Egység nemzetgazdasági bizottságának megalapítását javasló Rudolf Pilát már 1905-ben Szlovákia (sic!) paraszti és kézműves kolonizációjára szólította fel a cseheket, s nagyjából ugyanebben az időben javasolta ugyanezt az ismert publicista, Karel Kálal is, de a szlovák Pavol Blaho is több ízben szorgalmazta a csehek itteni földvásárlását. Ezek mögött a javaslatok mögött nem kis szerepet játszottak a nemzetpolitikai szándékok, hiszen azt maguk a szlovák agráriusok is érezték, hogy minél több föld lesz felső-magyarországi térségben cseh kézben, annál több hasznuk lesz ebből a szlovákoknak.184 A Csehszláv Egység nemzetgazdasági, majd az 1912-ben megalakult mezőgazdasági bizottsága többek között azt is javasolta, hogy cseh tőke vásárolja fel a Magyarország északi részein eladásra kerülő nagybirtokokat, ám ez az akció sikertelenül végződött.185 186 Annyi eredménye azonban volt, hogy a cseh agrárizmus felfigyelt arra, hogy a felső-magyarországi területek alkalmasak lehetnek cseh betelepítésre, s a kérdéssel az Agrárpárt Venkov című lapja is foglalkozott: „Itt, Szlovákiában a nagybirtokok a pénzügyi válság következtében olcsón eladók, és felparcellázásuk nemcsak biztos és garantált nyereséget hozna a bankoknak, de egy cseh kolonizáció kezdetét is jelenthetné, amely által a csehek nemzeti szempontból is segítenének a szlovákoknak. [...] Alapos kolonizációs politikával igazán érdemleges tetteket lehetne véghez vinni Szlovákiában.n86 Sőt, mint azt Roman Holec kifejti, azzal, hogy Antonín Švehla, a cseh Agrárpárt vezetője 1917-ben a cseh államjogi programot a szlovák területek irányába is kiterjesztette, az a szándék is közrejátszhatott, hogy ezzel pártja potenciális választóbázisát szerette volna növelni.187 183 A Szerb-Horváth-Szlovén Királyságban lezajlott telepítési akciók közül leginkább a Lendva környéki délszláv kolonizáció van feldolgozva. Lásd Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2004. 184 Vö. Holec, Roman: Slovenský agrarizmus. I. m. 107. p. 185 Vö. Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés - magyar nemzetiségi politika 1867-1918. Pozsony, Kalligram, 1995, 95. p. 186 Idézi Holec, Roman: Agrárne hnutie na Slovensku v kontexte česko-slovenských vzťahov do vzniku ČSR. Československá historická ročenka, 4, 1999. 76. p. 187 Vö. Holec, Roman: Slovenský agrarizmus. I. m. 107. p.
