Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
A földbirtokreform törvénybe iktatása 39 A törvény alapvető célját az önellátó földműves gazdaságok létrehozásának szándéka jelentette. Ezt egyrészt a már létező törpebirtokok kiegészítésével, vagyis kis kiutalással, másrészt teljesen új parasztgazdaságok létrehozásával lehetett elérni. A parlament földreform bizottságában, amely a kiutalási törvény alapelveit már 1919 nyarától tárgyalta, nagy vitát váltott ki az újonnan létrehozandó parasztgazdaságok nagysága. Többen az egy család megélhetéshez még elegendőnek tűnő 5 ha mellett kardoskodtak. Mások azonban, éppen a nemzetiségi vidékekre telepítendő kolonisták érdekei miatt, ennél nagyobb, biztos megélhetést nyújtó birtoknagyság mellett érveltek.115 Végül a törvény, az egyéni elbírálás lehetőségét meghagyva, 6-10, esetleg 15 ha-ban szabta meg a létrehozandó parasztgazdaságok nagyságát (16. paragrafus). A kiutalás harmadik alapvető formáját a 30 ha-t meghaladó ún. maradékbirtokok létrehozása jelentette, amelyek megalkotását ugyan gazdasági okokkal indokolták, ám már ekkor látszott, hogy a maradékbirtokok elsősorban nemzetpolitikai feladatot fognak ellátni, s a korrupció melegágyaivá teszik a kiutalásukról döntő földhivatalt. Ezt a vélekedést alátámasztja az is, hogy a Földreform Parlamenti Bizottságában már a törvény előkészítése során megfogalmazódott az a vélemény, miszerint a maradékbirtokok kiutalása során a földhivatal ne azt vegye majd figyelembe, hogy a jelentkező szakmailag megfelelő-e, hanem azt, hogy nemzetiségileg mennyire megbízható.116 A földreform alaptörvényei közé még az ún. kárpótlási törvény és a hiteltörvény tartozott, amelyek közül az első a magántulajdon elvének megsértése miatt a reformot ért kritikákat volt hivatott semlegesíteni. Az 1920 áprilisában elfogadott 329/1920. sz. törvény az 1913 és 1915 közötti átlagárak alapján határozta meg a lefoglalt birtokok tulajdonosainak nyújtandó kárpótlást.117 A birtok átvételének időpontja és a birtok nagysága szerint azonban a kárpótlás összege akár további 40%-kal is csökkenhető volt.118 A 166/1920. sz. hiteltörvény a nincstelenek és a törpebirtokosok földhöz jutását kívánta lehetővé tenni.119 A törvény által felkínált hitelkonstrukciók lehetővé tették, hogy a kiutaláshoz jutók a kiutalt föld árának 90%-áig, a rajta lévő épületek 50%-áig, új épületek esetén pedig a költségek 90%-áig terjedő, az állam által garantált kamatú hosszú lejáratú hitelekhez jussanak (2. paragrafus). A kiutalási törvény kedvezményezettjeiként megjelölt légionáriusok, hadirokkantak stb. ezen kívül még további hitelekhez is hozzájuthattak a számukra létrehozandó különleges alapokból, amelyek létrehozásáról külön törvények és rendeletek intézkedtek. Mint utóbb kiderült, a földreform és ezen belül a kolonizáció végrehajtása szempontjából rendkívüli jelentőséggel bírt az Állami Földhivatal (ÁFH) megalkotásáról intézkedő 330/1919. sz. törvény.120 Az eredeti elképzelések még azzal számoltak, hogy a földre115 Vö. ANS, f. RNS, k. 15, Výbor pro pozemkovou reformu, 36. ülés, 1919. november 27. 116 Uo. 39. ülés, 1919. december 12. 117 Vö. Sbírka zákonu a nafízenístátú Československého. Ročník 1920. Štátni tiskárna, Praha, 777-486. p. 118 Voženílek: Pozemková reforma: i. m. 26. p. 119 Vö. Sbírka zákonú a nafízení štátu Československého. Ročník 1920. Štátni tiskárna, Praha, 373-376. p. 120 Sbírka zákonú a nafízení štátu Československého. Ročník 1919. Štátni tiskárna, Praha, 439-440. p.
