Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
Csehszlovákia politikai rendszere 27 ti demokrácia kiépítéséhez. A parlamentarizmus kiépítésének legfontosabb eleme az alkotmány elfogadása volt, amelyre 1920. február 29-én került sor. Az alkotmány nyugati mintájú parlamenti demokráciaként határozta meg a Csehszlovák Köztársaságot. Következetesen elválasztotta egymástól a hatalmi ágakat, általános és titkos választójogot vezetett be, biztosította az alapvető polgári és szabadságjogokat. Emellett azonban - legalábbis a preambulumban - nemzetállamként határozta meg Csehszlovákiát. Az alkotmány hatodik fejezete, amely a „Nemzeti, vallásfelekezeti és faji kisebbségek védelme” címet viselte, „csaknem teljes egészében megismételte a csehszlovák kormány által 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-en-Laye-ben aláírt nemzetközi kisebbségvédelmi szerződés 7. cikkelyének rendelkezéseit: deklarálta a köztársaság valamennyi állampolgára jogi és törvény előtti, valamint faji, nyelvi és vallási egyenlőségét”.73 Az új alkotmány alapján 1920 áprilisában megtarthatták az első parlamenti választásokat a kétkamarás nemzetgyűlésbe. A választások felgyorsították a csehszlovákiai pártstruktúra kialakulását, amely ugyan ekkor még nem véglegesült, de alapvető jegyeit már elnyerte. A politikai élet vezető erejét a csehszlovák nemzet ideáját és a nemzetállami törekvéseket támogató országos pártok jelentették. A legbefolyásosabb párt a köztársaság létrehozásában is vezető szerepet játszó Csehszlovák Vidék Köztársasági Pártja (a továbbiakban: Agrárpárt) és a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt volt. A szociáldemokraták, akik a köztársaság megalakulásának az idején a legnagyobb utcai támogatással rendelkeztek, a mögöttük álló szavazóbázis erejét nem tudták teljes mértékben kiaknázni. Megnyerték ugyan az 1920-as választásokat, de belső vitáik végül a párton belüli forradalmi irányzat kiválásához és Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP) megalakulásához vezettek. Az Agrárpárt viszont, amely már a forradalmi nemzetgyűlésben is a legnagyobb befolyással bíró párt volt, ezt a pozícióját az első parlamenti választások után is meg tudta tartani. Kevesebb szavazatot kapott ugyan, mint a szociáldemokraták, de részben Antonín Švehla pártelnök rendkívül ügyes politizálásának, részben pedig annak köszönhetően, hogy a falusi lakosság a párt nevét összekapcsolta a földreformmal, továbbra is az ország vezető pártja maradt, amit a következő parlamenti választások is megerősítettek. A két nagy párt országos pártként működött, hiszen mindketten integrálni tudták a hasonló szellemiségű szlovákiai politikai erőket is. A cseh és szlovák szociáldemokrácia már 1918 decemberében egyesült. Különálló pártként csupán a Magyar és Német Szociáldemokrata Párt maradt meg, amely az első választásokon külön listával indult. A kommunista párt megalakulását követően azonban szavazóbázisát fokozatosan elveszítette, s végül a húszas évek közepén a magyar szociáldemokrácia is beolvadt az országos szociáldemokrata pártba. Az Agrárpárt kezdettől fogva sikeresen karolta fel a szlovák politikának azt az evangélikus vonalát, amely már a háború előtt is a csehek felé orientálódott, s amelyhez többek között Vavro Šrobár és Milan Hodža is tartozott. A szlovák agráriusok, akik már a forradalmi nemzetgyűlésben is az Agrárpárt politikáját támogatták, 1919 szeptemberében ugyan saját pártot hoztak létre Nemzeti Köztársasági Parasztpárt néven, 1922-ben azonban egyesültek a cseh Agrárpárttal. Az Agrárpárt ettől kezdve országos szinten is a legjobban szervezett és legerősebb pártnak számított. 73 Popély Gyula: i. m. 63. p.
