Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
2. A földbirtokreform helye és szerepe az első Csehszlovák Köztársaság politikájában
26 A földbirtokreform helye és szerepe... és a nagyhatalmi szándékoknak is köszönhető, hogy - bár a Beneš vezette csehszlovák diplomácia a maximalista elképzeléseit nem tudta megvalósítani - az új állam határai közé több mint hárommillió német és mintegy egymillió magyar került. A köztársaság vezetése az új állam alapjainak lerakását és belső viszonyainak konszolidálását a német, illetve magyar lakosság politikai, gazdasági és társadalmi pozícióinak jelentős meggyengítése árán vélte biztosíthatónak. Erre egyrészt a kisebbségek részvállalása nélkül működő forradalmi nemzetgyűlés törvényhozó tevékenysége, illetve a győztes jogán eljáró végrehajtó hatalomnak az olykor a törvényességet mellőző tevékenysége adott módot. Szlovákiában mindez az állami szféra (beleértve a hivatalokat, a vasutakat, a postaügyet) és az oktatás nacionalizálását, a német és a magyar nyelv használatának olykor erőszakos visszaszorítását is magával hozta. A hatalom tömegesen utasította ki az ország területéről a magyar nyelvű és érzelmű középosztály tagjait (tanítókat, hivatalnokokat), több, elsősorban vegyes lakosságú térségben és városban tiltották meg erőszakos eszközökkel a magyar nyelv használatát, s számolták fel a magyar nyelvű oktatást. A „nyilvános tér” birtokbavételét szolgálta az utcanévtáblák lecserélése (amely során a helyi lakosság akaratára egyáltalán nem voltak tekintettel), illetve a magyar nemzeti kultúrát és történelmet szimbolizáló szobrok és emlékművek erőszakos eltávolítása. A hatalom kisebbségellenes intézkedései különösen a Magyar Tanácsköztársaság idején váltak durvává, amikor Szlovákia egész területén statáriumot, majd június 5-én katonai diktatúrát vezettek be, amely során többek között magyar közéleti személyiségek egész sorát internálták. Mindezeknek az eszközöknek a hatalom részéről való alkalmazása miatt a köztársaság megalakulásától az alkotmány 1920 tavaszán történő elfogadásáig, illetve az első parlamenti választásokig tartó időszakot joggal nevezhetjük a csehszlovák nemzeti diktatúra időszakának.72 A nemzeti diktatúra időszakában hozott állami intézkedések alapvető célja az volt, hogy a köztársaság alkotmányos útra való helyezése előtt olyan alapvető változásokat idézzenek elő, amelyek a későbbi parlamentarizmus keretei között is visszafordíthatatlanná teszik a cseh-szlovák többség hatalmi fölényét. Mindezt a magyarok és németek nehezen megélhető sérelemként, a többségi lakosság viszont a nemzeti forradalom jogos és igazolható elemeként érzékelte, ami az első köztársaság teljes időszakára nézve meghatározta a két félnek az államfordulat eseményeihez fűződő viszonyát. Mivel az 1919-ben és 1920 elején meghozott intézkedések révén sikerült megteremteni a csehszlovák többség gazdasági és politikai hatalmának törvényi hátterét, s közben végérvényesnek tűnő döntések születtek a csehszlovák állam határairól, lehetővé vált, hogy a köztársaság dezintegrációjának veszélye nélkül hozzákezdjenek a parlamen72 Bár a szlovák szakirodalomban a csehszlovák állam első másfél évének nemzeti forradalmi diktatúraként való minősítése hiányzik, egyes cseh szerzőknél egyre határozottabban megjelenik. Jó példa erre Zdenek Kámiknak az első köztársasággal foglalkozó háromkötetes munkájának első kötete (Lásd Kárnik: České zemé, i. m.). Sajátos módon viszont Kámik azon a véleményen van, hogy a nemzeti kisebbségekre kényszeríttet diktatórikus modell nem befolyásolta a demokrácia kiteljesedését. Magunk ezzel a véleménnyel nem tudunk azonosulni. Vö. Kárnik, Zdenék: Volby na jare 1920. Československo na ceste od národné rovoluční diktatúry k parlamentní demokraci. In Acta contemporanea. K pétašedesátinám Viléma Prečana. Praha, Ústav pro soudobé dëjiny A V ČR, 1998, 95-131. p.
