Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
Mellékletek
236 Mellékletek 158 személyt mutatott ki. Az egy időben Žitná névre keresztelt telepen 1927-től működött szlovák iskola, 1929-ben pedig jubileumi iskolát adtak át a rendeltetésének. Galánta (Galanta) - az 1926-ban létrehozott kolónia Esterházy László birtokán jött létre 183,1 hektáros területen. A 12 kolonista között, akik 3-20 ha közötti birtokhoz jutottak, 8 szlovák és 4 morva nemzetiségű volt. 1930-ban 78 személy élt a kolónián. Garamdamásd (Damaša) - az 1927-ben létrehozott 144,5 ha nagyságú kolónián 10 család települt le, akik közül egy 20 ha fölötti, 9 pedig 3-20 ha közötti nagyságú birtokot kapott. Az esztergomi káptalan volt birtokán letelepített családok közül 8 volt a szlovák, 2 pedig morva. A Zselízi járásba tartozó kolónián 1930-ban 51 személy élt. Gemyőpuszta (Gerfíov) - a Feledi járásban 1921-ben létrehozott kolónia 447,1 hektárnyi területére 34, többségében cseh és morva légionárius telepedett le. A Masarykfalva (Masarykovo) nevet is viselő telep a Koburgok rimaszécsi és Kitzing Ilona jánosi birtokán lett kialakítva, s Dobóca község kataszteréhez tartozott. 1926-ban Gernyőpusztát összevonták a közeli Leánymező kolóniával, s Bottovo néven önálló községgé nyilvánították. 1930-ban 384 személy élt Bottovón. Gernyőpusztán a húszas évek közepén állami népiskola alakult. Hajmáspuszta (Hajmáš) - a Galántai járásba tartozó kolóniát 1927-ben alapították a Pálffy család beketfai és királyfai birtokain. A Hajmáspuszta és Lencsehelymajor helyén kiépülő kolónia Nagyfödémes kataszteréből lett kihasítva. Összterülete 407,2 ha volt, amelyen 22 telepes kapott birtokot. A telepesek között 7 szlovák, 8 morva, 6 magyar és 1 német volt. Az önálló községgé vált kolóniát 1927-ben az Agrárpárt vezéralakjáról Svehlafalvának (Švehlovo) nevezték el, 1938- ban pedig összevonták a közeli Szőgyénmajori teleppel. 1930-ban 135 személy élt a kolónián. A falu hivatalos nevét 1951-ben Nové Osadyra változtatták, 1976-ban azonban a községet Nagyfödémeshez csatolták. Harcsáspuszta (Harčášpusta) - a Komáromi járásba tartozó kolónia 1924-ben létesült Gyürki Viktor örököseinek birtokán'. Az Izsa község kataszterében létrehozott telep 82,7 hektárnyi területére 6 család: 2-2 szlovák, morva és magyar települt, akik közül 5 telepes 3-20 ha közötti, egy pedig 3 ha alatti birtokot kapott. Az 1930-as népszámlálás idején 28 személy élt a kolónián. Józsefmajor (Taráň) - a kolónia Hunyadi László Örményi birtokának felparcellázásakor, 1924-ben jött létre, az Örmény községhez tartozó Józsefmajor és Felsőtaránypuszta, valamint a Komjáthoz tartozó Alsótaránypuszta kolonizálásával. A 291,4 ha nagyságú kolónián 26 Bácskából érkező reemigráns szlovák család telepedett le. Hat telepes 3 ha alatti, 16 telepes 3-20 ha közötti, 5 telepes pedig 20 ha fölötti birtokot kapott. A kolónián 1927-től iskola működött. 1930-ban 372 személy élt a kolónián. A kolónia 1935-től Tarán néven önálló községgé vált, 1948-tól pedig a Štefanovičová nevet viseli. Kacagópuszta (Kacagó) - a Koburg Fülöp birtokain kialakított kolónia 1921-ben jött létre az árvái repatriánsok letelepítése által. A kolónia 561 hektáros területére 31 szlovák család települt. A Rimaszécs és Cakó határából kihasított kolóniát 1926-ban összevonták Csobánkával, s önálló települést hoztak létre belőlük, amelyet Slávikovónak neveztek el. Kisfajkürt (Malý Fajkürt) - a Verebélyi járásba tartozó Fajkürt és Barsbaracska község határából kihasított kolóniát Mirbach Emília barsbaracskai, Petrikovits Mátyás fajkürti és Szulyovszky Amália fajkürti birtokain hozták létre 1921-ben. A 451,9 ha területre 62 család települt, akik közül 9 német, 53 szlovák volt. A kolónián 1924-től kétosztályos szlovák iskola működött. 1930-ban 303 személy élt a kolónián, akik közül 302 csehszlováknak, 1 pedig németnek vallotta magát. A kolónián 1926-ban a Szlovák Liga helyi szervezetet alapított. A kolóniát 1937-ben Malý Fajkurt né
