Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)

9. Telepesek a történelem viharában

212 Telepesek a történelem viharában tői vezérelve a szlovák féllel való kölcsönös megegyezés híve volt. Szilassyt személye­sen bírta rá már említett bejelentése cáfolatára, s személyesen ő dolgozta ki azokat az irányelveket is, amelyeket a magyar kormányzat a telepesek ügyében a következő idők­ben alkalmazni kívánt. Az 1940. április 12-i budapesti minisztertanács előtt ismertetett és jóváhagyott kormányfői javaslat szerint a szlovák féllel újrainduló tárgyalásokon a magyar küldöttség olyan megoldást kívánt keresni, amely a szlovák félnek is megfelel. Ennek érdekében az adott időpontban még helyükön lévő mintegy kétezer szlovák csa­ládot illetően (ebbe a számba feltehetően nem csupán telepesek tartoztak) a követke­zőket javasolta: 300 telepes család esetében a magyar kormány nem élne a hatályta­lanítási jogával, így ezek a családok továbbra is a helyükön maradhatnának. Mintegy 1400 család birtokszerzését hatálytalanítanák ugyan, ám őket Magyarország más terü­letein kiutalt birtokokkal kárpótolnák, s csupán 353 családot (akiket nemzetpolitikai okokból nemkívánatosnak minősítettek) köteleznének arra, hogy Szlovákiába költözze­nek át.547 Teleki azt is szerette volna elérni, hogy a Magyarországról elüldözött telepe­sek kárpótlása Szlovákiában elsősorban zsidó birtokosok kárára történjék meg, sőt a szlovákiai magyar birtoktestek megmentése érdekében még az elüldözött telepesek egy részének visszafogadására is hajlandó lett volna. A belpolitikai okokból a szlovákiai magyar birtokok egy részének kisajátításához ra­gaszkodó szlovák kormány azonban nehéz tárgyalópartnernek bizonyult. A kompromisz­­szum érdekében a magyar fél az 1941. július 8-án megtartott kormányülésen elhatáro­­zottak alapján azt is felajánlotta, hogy a visszacsatolt területeken még szlovák kézben lévő 82 ezer kataszteri holdból csupán a maradékbirtokosokra eső 14 ezer kh-t fogja hatálytalanítani, míg a kisjuttatásban részesülő szlovák őslakosok, illetve a telepes bir­tokosok esetében a háború időtartama alatt ilyen beavatkozásra nem kerülne sor.548 A két ország közötti földbirtokpolitikai megállapodást végül 1941. augusztus 2-án sikerült aláírni. Az egyezmény alapján a magyar kormány továbbra is fenntartotta a jogát a már elköltözött telepesek ingatlanszerzésének hatálytalanítására (ha az eddig nem történt meg), miközben vállalta hogy ennek fejében mintegy 155 millió szlovák korona összegű kártalanítást fizet a szlovák félnek. A még Magyarországon lévő szlovák telepesek ese­tében vállalta, hogy csak azok 20 kataszteri holdat meghaladó birtokszerzését fogja ha­tálytalanítani, az őslakosok esetében pedig 35 kh-t kívánt azoknak meghagyni.549 A te­lepesek kérdésének, illetve a födbirtoktulajdonlási kérdések ügyében fennálló vitákat azonban ez a megállapodás sem tudta megnyugtatóan lezárni. A megegyezés végrehaj­tása késlekedett, így a két ország közötti tárgyalások tulajdonképpen 1944 őszéig to­vább folytatódtak, amikor is a háború alakulása véget vetett azoknak. A telepeskérdés máig pontosan megválaszolatlan fejezetét jelenti annak tisztázása, hogy számszerűen hány telepes hagyta el a visszacsatolt területeket, illetve mennyi ma­radt ott a világháború végéig. Ennek a kérdésnek a megválaszolását nemcsak a hiányos források nehezítik, de az is, hogy a szlovák, illetve a magyar fél a saját érdekeiknek megfelelően más-más értelmet tulajdonított a telepes kifejezésnek, illetve azt aktuálpo­­litikai érdekeinek megfelelően igyekezett értelmezni 547 MOL, K 27, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1940. április 12. 548 MOL, K 27, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1941. július 8. 549 MOL, K 27, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1941. augusztus 5.

Next

/
Thumbnails
Contents