Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
A telepesek elűzése a bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolt területekről 213 A korábban már tárgyalt levéltári források kétségtelenné teszik, hogy állami telepesek döntő többsége elhagyta a visszacsatolt területeket. Egy részük (elsősorban a légionáriusok, illetve a cseh és morva nemzetiségűek egy része) már a magyar csapatok megérkezése előtt, többségük azonban csupán a honvédség bevonulása után. Ahhoz sem fér kétség, hogy noha a fizikai erőszak alkalmazása inkább csak helyi túlkapásokként jelentkezett, a telepesek jó része valamiféle kényszer hatására hagyta el a kolóniákat, és költözött Szlovákiába. Kényszernek tekintjük ebből a szempontból nem csupán a hatóságok általi felszólítást, de azt a társadalmi légkört is, amely a telepesekkel szemben kialakult. Ha hitelesnek fogadjuk el a Teleki Pál által a minisztertanács elé 1941. július 8-án beterjesztett adatokat, akkor 1941 nyarán még mindig 28 ezer kh volt a telepesek tulajdonában, ami a telepesbirokok átlagos 23 kh nagyságát alapul véve mintegy 1200 telepes családnak felel meg. Ebben az esetben viszont a honvédek bevonulása után eltávozott telepes családok száma nem érhette el az ezret, s 800 körül mozoghatott. Noha ez a becslés egy kicsit magasabb a Tilkovszky Lóránt által megadott 647 családnál,550 nagyságrendileg nem tér attól el. A helyükön maradt telepesek többsége bizonyára magánkolonista volt, de a jelentősebb állami kolóniákon is maradtak telepesek: a Galánta melletti Štefánikov telepesei közül például mindössze egy család távozott, a maradék mintegy félszáz család helyben várta ki a háború végét.551 Az elköltözött telepesek hátrahagyott földjeit a magyar kormányzat „megbízható magyar birtokosok kezére” kívánta juttatni.552 Hogy a birtokok folyamatos megművelése biztosított legyen, s a helyi lakosság - a visszacsatolás előtt terjesztett magyarországi szórólapok által is felsrófolt - földigényét is minél gyorsabban kielégítsék, a telepesektől megszerzett birtokokat maximum egyéves időtartamra ideiglenes haszonbérletbe adták.553 Tilkovszky Lóránt adatai szerint 1939 végéig összesen 41 ezer kh földterület került ilyen formában a tömegesen jelentkező magyar parasztság kezébe.554 A volt telepes birtokok végleges sorsáról a felvidéki földbirtokrendezési ügyek kormánybiztosának, Szilassy Béla államtitkárnak volt feladata dönteni. A csehszlovák földbirtokreform hatálytalanítása ügyében a Szilassy és Jaross által kidolgozott tervezet a csehszlovák földreform végrehajtása során a magyar lakosságot ért hátrányok kiegyenlítését és a magyar-szlovák és magyar-ruszin nyelvhatáron élő magyar népi rétegek megerősítését volt hivatott szolgálni.555 Ennek érdekében az eltávolított cseh és szlovák telepesek birtokait részben a helyi magyar lakosság kapta, részben pedig vitézi telkek formájában osztották ki, illetve az ONCSA-akció keretén belül nagycsaládosoknak juttatták. Kormányzati körökben a visszacsatolt területek egy részének magyar telepesek általi megerősítése is szóba jött, erre azonban a háborús körülmények között végül nem került sor.556 A szlovák telepesek-550 Tilkovszky Lóránt: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon (1938-1941). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 75. p. 551 Vő. Pukkai Ladislav: Dejiny Javorinky. Galanta, 2006. 38. p. 552 MOL, FM, K-184, 1939-22303, Földbirtokpolitikai teendők a visszacsatolt Felvidéken. 553 Vő. ŠOA Šaľa, f. Hlavnoslúžňovský úrad v Šamoríne (1938-1945), k. 13, 922/1938; Tilkovszky: Revízió és ... i.m. 71. p. 554 Vó. Tilkovszky, Revízió és... i. m. 71. p. A 41 ezer kh nagyságú összterület a telepes birtokok mellett minden bizonnyal a hatálytalanított maradékbirtokok területét is magába foglalta. 555 MOL, K 27, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1939. június 9. 556 Vö. Tilkovszky, Revízó és... i. m. 82. p.
