Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
A telepesek elűzése a bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolt területekről 211 érezte magára nézve kötelezőnek. Mivel ekkorra már szinte valamennyi cseh és morva telepes elhagyta Magyarország területét, esetükben csupán az itt hagyott ingóságok elszállításának és az elveszített vagyon kárpótlásának a kérdését kellett megoldani. A Sebestyén Pál miniszteri tanácsos és von Schack birodalmi követ vezetésével folyó tárgyalások a kezdeti bizalmatlanság és eltérő álláspontok ellenére végül gyorsan sikerre vezettek,542 s a két ország 1940. május 29-én egyezményt kötött a Magyarország területéről már elköltözött és még elköltözendő birodalmi állampolgárok vagyonának kérdéséről, amelyet ugyanezen év október 16-án a két ország között létrejött újabb megállapodás egészített ki. Ennek értelmében Magyarország az összesen 36 ezer kataszteri hold összterületben kisajátított cseh-morva ingatlanokért (ebbe a telepes birtokokon kívül a maradékbirtokok is beleszámítottak) 135 millió korona kártérítést fizet: egy részét azonnali átutalással, maradékát részletfizetéssel.543 Nehezebb volt azonban a megegyezés a szlovák kormánnyal, hiszen nemcsak a még helyükön maradt telepesek ügye bonyolította a tárgyalásokat, hanem az sem kedvezett neki, hogy a német féllel szemben - érthető módon - a szlovákok sokkal érzékenyebben viszonyultak a kérdéshez. Az 1939. április 13-án a szlovák miniszterelnöki hivatalban megtartott tanácskozáson a szlovák kormányzat az 1939. februárjában megkötött egyezménnyel ellentétben már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a még el nem költözött telepeseknek a helyükön kell maradniuk, az elüldözötteknek pedig a szlovákiai magyarok birtokaiból kell kárpótlást nyújtani.544 Sőt hamarosan elrendelték a magyar és zsidó tulajdonban lévő birtokok bejelentési kötelezettségét is. Mint ahogy az Tilkovszky Lóránt kutatásaiból kiderül, a reciprocitás politikájának ez a fajta alkalmazása meglehetős zavart és ellentéteket váltott ki a budapesti kormánykörökben. Jaross Andor tárca nélküli miniszter és az 1939 januárjában a Földművelésügyi Minisztérium felvidéki földbirtokrendezési ügyeinek élére kormánybiztosnak kinevezett Szilassy Béla ugyanis a Szlovákiában maradt magyarok érdekeire való tekintet nélkül a szlovák telepesek következetes eltávolítását szorgalmazta.545 Ennek érdekében Szilassy a kompromisszumot kereső kétoldalú tárgyalások aláaknázásától sem riadt vissza, s 1939. október 15-én önhatalmúlag közölte Ján Spišiak budapesti szlovák követtel, hogy a magyar kormányzat a következő hónap elejéig az összes szlovák telepest eltávolítja helyéről.546 Teleki Pál miniszterelnök viszont kül- és nemzetpolitikai érdekek-542 A Sebestyén által gróf Csáky István külügyminiszternek készített jelentés alapján a nehézségeket részben az okozta, hogy a németek a tárgyalások kezdetén a korábbi cseh(szlovák) szakértők anyagait tekinteték tárgyalási alapnak. A magyar álláspontot megismerve azonban - mely elsősorban nem kárpótlási, hanem likvidációs kérdésként kezelte az ügyet - a német álláspont megváltozott, ami magyar részről is lehetőséget nyújtott a kompromisszumok elfogadásához. Vö. MOL, K 200, FFÜK, 30303. 543 Tilkovszky Lóránd: A csehszlovák földreform magyar revíziója az első bécsi döntéssel átcsatolt területen (1938-1945). Agrártörténeti Szemle, 1964. 1-2. sz. 113-140. p. 544 Rýchlik, Jan: Pozemková reforma z let 1919-1938 a zmeny v pozemkové držbe za druhé svétové války. ČSČH, 37, 1989. 2. sz. 193. p. 545 A kormánynak számos gondot okozó Szilassyt végül úgy tudták félreállítani, hogy a minisztertanács 1941. július 15-én hozott döntésével a kormánybiztosi tisztet megszüntette. MÓL, K 27, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1940. július 15. 546 Tilkovszky: A csehszlovák... i. m. 125. p.
