Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
9. Telepesek a történelem viharában A kolóniák alapításának folyamata 1930-ra lezárult, s a későbbi években már csupán szórvány jellegű magántelepítésekről van tudomásunk. Továbbra is működött azonban a Telepítési Hivatal, amely túlélte az első köztársaságot, s a szlovák autonómia idején, 1939. január 5-én szűnt meg. Feladatai a harmincas években a kolóniák gazdasági felügyelete mellett leginkább a kolóniákra vezető utak kiépítésére, a telepes birtokok telekkönyvezése körüli teendőkre, a kolóniák kulturális életének megszervezésére irányultak, miközben az illetékes testületek továbbra sem mondtak le arról, hogy a telepítések által megerősítsék a szlovákság pozícióit Dél-Szlovákiában. Ez a célkitűzés motiválhatta a földhivatal nemzetgazdasági szakosztályának javaslatát, amely alapján az ÁFH elnökségében döntés született a kolonizációs területen szabad kéz alatt történő földvásárlások hitelekkel való támogatásáról.464 A javaslat szerint elsősorban a már ott élő telepesek gyerekei, rokonai kapnának ilyen támogatást akkor, ha alávetik magukat az oszthatatlan parasztbirtokokra vonatkozó megkötéseknek, és ha olyan jelentkezőkről van szó, akik nemzeti és erkölcsi szempontból is megfelelnek az elvárásoknak. Noha látszólag csupán szociális intézkedésről volt szó, a végül nem realizált intézkedés által a kolonizáció rejtett és az állam számára olcsó formáját kívánták volna meghonosítani. A világgazdasági válság kifulladásával egy időben, a harmincas évek közepétől egyre többször merült fel egy újabb, a korabeli szóhasználatban belső kolonizációnak nevezett második telepítési hullám megkezdése, amely a rossz gazdasági és szociális helyzetben lévő paraszti rétegek megsegítését szolgálta volna. A kolonizáció második hullámának céljaira elsősorban a földreform során kisajátított, de még ki nem utalt birtokokat, valamint az állam kezelésében hagyott maradékbirtokokat szánták.465 Az újabb települési hullám egyik szorgalmazója az 1932-től 1935-ig, miniszterelnöki kinevezéséig a mezőgazdasági tárcát vezető Milan Hodža volt. A terv mögé felsorakozott a Hodžát vezérének tekintő a Zem [Föld] című lap köré tömörülő radikális fiatal szlovák értelmiség is, akik elsősorban a zsidó és magyar kézen lévő nagybirtokok kolonizációját javasolták.466 Bár a fennmaradt források alapján a tervezett kolonizáció elsősorban gazdasági és szociális indíttatású volt, s nem korlátozódott volna a magyarok által lakott területekre, a csehszlovák államot működtető nemzetállami logika szerint etnikai célokra is szerették volna felhasználni. Ezzel függ össze a kolonizációval foglalkozó állandó tárcaközi bizottság 1936. október 12-én kelt javaslata, amely a déli államhatárok védelmével kapcsolatban újabb kolóniák létrehozását helyezte kilátásba.467 A tárcaközi bizottság ennek érdekében egy olyan albizottság létrehozására is javaslatot tett, amely a katonai szempontokat figyelembe véve jelölné ki azokat az objektumokat, amelyeket tele464 NA ČR, f. SPU-VŠ, k. 246, F. XVI/3, Č. 23818 prés. 465 SNA, f. KR, k. 2. Č. 287520/1935. 466 Vö. Cambel, Samuel: Štátnik a národohospodár Milan Hodža. Bratislava, Veda, 2001. 467 SNA, f. KR, k. 2, č. 6997/36.