Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
9. Telepesek a történelem viharában
188 Telepesek a történelem viharában pítések céljából ki kellene sajátítani. A tervezett kolonizáció azonban az első köztársaság időszakában már nem valósult meg, mivel az 1938-as év eseményei nem csupán az ilyen terveket, de magát az első Csehszlovák Köztársaságot is elsöpörték. 9.1. A TELEPESEK ÜGYE AZ 1938-AS CSEHSZLOVÁK VÁLSÁG IDEJÉN Noha számottevő új telepítés a harmincas években már nem volt, a szlovákiai magyarok politikai képviselete a két világháború közötti időszak teljes időszakában megpróbálta napirenden tartani a kolonizáció ügyét. így amikor 1938-ban a Hodža miniszterelnök által a nemzetiségi statútumról kezdett tárgyalások kapcsán az EMP benyújtotta eredetileg 67 pontot tartalmazó, majd később 81 pontossá duzzadt memorandumát, a telepítések revíziójának követelése abban is helyet kapott: „szükségesnek tartjuk, hogy a földreform által létesített olyan csehszlovák telepek földje, amelyeket minden oldalról magyar többséggel bíró községek határolnak, újból magyar földtulajdonosok kezére kerüljön...”468 Szintén előkerült a telepítések témája az 1938 májusában, illetve júniusában lezajlott községi választások kampányában is,469 de aztán a nyár végétől kibontakozó belpolitikai válság már a telepítések revízióján jóval túlmutató témákat helyezett a politikai diskurzusok középpontjába. Ám ha napi események feledtették is a kolóniák témáját, azt azonban mindenki tudta, hogy egy esetleges határrevízió után Budapest és az Egységes Magyar Párt ragaszkodni fognak a telepítések előtti birtokviszonyok visszaállításához. 1938 szeptemberében az addig nyugodt Dél-Szlovákiában is feszültebbé vált a helyzet. A nemzetiségi statútumról folyó tárgyalások végleges megszakadása, s a szudétanémet határszélen történt események már jelezték, hogy a kisebbségi kérdés Csehszlovákián belüli rendezésére kevés esély maradt. A szudétanémetek és a prágai kormány közötti nyílt szakadásra, valamint a szudétanémet kérdésnek az európai diplomácia fókuszába kerülésére az EMP képviselői klubja a szeptember 17-én megfogalmazott nyilatkozatával reagált. A nyilatkozatban az EMP azt követelte, hogy „adassék meg a lehetőség arra, hogy a magyar népcsoport népszavazással dönthesse el, miként kíván elhelyezkedni a közép-európai térben”, vagyis a megváltozott helyzetre reagálva immár nyíltan megfogalmazta a határrevízió igényét. Az 1938. szeptember 29-30-i müncheni konferencia precedens értékű döntése a trianoni Magyarországon és a Dél-Szlovákiában élő magyarok között is a mielőbbi határrevízió reményét keltették. A magyar diplomácia azonnal mozgásba lendült, s október 1-jén a kétoldalú tárgyalások mielőbbi megkezdését sürgető jegyzéket intézett Prágához.470 Október 3-án pedig újabb jegyzékben fordult a csehszlovák félhez, amelyben tárgyalások feltételeként a magyar nemzetiségű politikai foglyok szabadon bocsátását, a magyar nemzetiségű katonák leszerelését és hazaengedését, vegyes etnikumú rendfenntartó erők létrehozását és a területátadás szim468 MOL, KÜM, K 64, 1938-7-43. 469 Az EMP választási gyűlései közül kampánytéma volt a telepítés Osgyánban, Karván, Lekéren stb. Az 1938-as községi választásokkal kapcsolatban bővebben lásd Simon Attila: Az 1938- as csehszlovákiai községi választások és a szlovákiai magyar politika. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 8, 2006. 1. sz. 111-134. p. 470 A bécsi döntés diplomáciai előzményeiről lásd Sallai Gergely: Az első bécsi döntés. Budapest, Osiris, 2002.
