Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
8. A telepítések végső mérlege
186 A telepítések végső mérlege sek okolhatók a magyarság kisebbségbe szorulásáért Osgyánban is. A statisztikai elszlovákosodás azonban néhány településen csak ideiglenes volt, hiszen pl. Előpatony vagy Kurtakeszi - miután a kataszterükben létesített kolóniák önálló községgé váltak - a harmincas évek végére ismét visszanyerte magyar többségét. A közvetlenül a magyar etnikumú községekbe történő telepítések közül sok volt viszont az olyan, amelyik ugyan magyar többségű maradt, de etnikai homogenitását véglegesen elveszítve vegyes nyelvűvé vált. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a telepítések által érintett falvakban alapított ún. kisebbségi iskolák hatását sem. Ezeknek az állam által kiemelten támogatott intézményeknek ugyanis már a kezdetektől fogva sikerült a helyi magyar gyerekek egy részét is magukhoz csábítaniuk. Ezek az iskolák bocsátották ki majdan a szlovákiai magyaroknak azt ez első generációját, amely sem a közéletben, sem az iskolában nem találkozott a magyar kultúrával, így azt ők már a saját gyermekeiknek nem is tudták továbbadni. A dél-szlovákiai kolonizáció már a harmincas években érezhető hatását példázza a nagykaposi kolonisták 1933-ban, tehát tíz évvel a letelepedésük után megfogalmazott levele is, amely ugyan feltehetően eltúlozza a telepítések eredményeit, de így is jól mutatja, milyen társadalmi-etnikai folyamatok indultak meg a telepítések következtében. „A szlovák iskola virágzik, a magyar viszont visszaesik. A szlovák iskolában négy, a magyarban csak egy tanító van. Eleinte Nagykaposon csak 12 gyerek járt szlovák iskolába, ma már több mint 130. Nagykapos a töbi magyar falu számára is jó példa lehet.... Nagykapos szlovák szempontból már 100 százalékkal jobb helyzetben van, mint azelőtt. Csak próbálták volna meg uraim, amit mi megpróbáltunk, megtudnák azt, milyen nagy különbség van Nagykapos tíz évvel ezelőtti és mostani lakossága között. Ezek az emberek a legnagyobb ellenségeink voltak, s ha a mi ellenségeink, akkor az állam ellenségei is. Ma pedig köztársasági gondolkodásúak. Csak vegyük azt, hogy amikor ideköltöztünk, Nagykaposnak az a része, ahol mi, a kolonisták élünk, teljesen magyar volt. A gyerekek csak magyarul beszéltek. Ma már nem hallani a gyerkeket, akik a kolónián laknak, legyenek akár szlovákok vagy magyarok, másképpen, mint szlovákul beszélni. ”463 A telepítések olyan folyamat kezdetét jelentették tehát, amelyek a második világháború utáni események által felgyorsulva oda vezettek, hogy a korábban homogénen magyarok által lakott Dél-Szlovákia vegyes nemzetiségű régióvá vált. 463 SNA, f. KR, k. 28. č. 6765/33.
