Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
8. A telepítések végső mérlege
176 A telepítések végső mérlege A nyelvhatáron fekvő Szene városától két sorban déli irányban Somorjáig húzódó kolóniák legfőbb szerepe az volt, hogy kettős falat képezzenek Pozsony és annak magyar hátországát jelentő Csallóköz között, illetve hogy biztosítsák a Pozsony-Komárom vasútvonalat, amely mellett összesen hét állami kolóniát hoztak létre. A Pozsonyhoz közelebb eső észak-déli irányú fal legfontosabb elemét a „nagy Pozsony” határában Csütörtök és Úszor település mellett felépült négy nagy állami telep (Hviezdoslavov, Miloslavov, Erzsébetmajor, Fakópuszta) képezte. Ezt egészítette ki a tőlük északi irányba található két magánkolónia (Tamásháza, Éberhárd), amelyek a nyelvhatáron fekvő Cseklész irányában meghosszabbították az állami telepek korridorát. A Szene városa alatt elterülő kolóniák (Alsómajor, Újvilágmajor, Bodóháza, Szigetmajor és Újvásárpuszta) egyrészt a város elszlovákosításának bázisát képezték, másrészt a királyfai szlovák etnikai nyúlványt kibővítve a Kis-Duna vonaláig tolták dél felé a nyelvhatárt. A Hajmáspusztától déli irányban a közvetlenül a Duna mentén fekvő Súly kolóniáig húzódó második vonalba a két szélső ponton kívül Szőgyénmajor, Bellova Ves, Sárrétpuszta, Macháza, Szentmihályfa, Nagylég tartozott. Ezek a telepek amellett, hogy mintegy második falat emeltek Pozsony és a Csallóköz közé, népes nyelvszigeteket képeztek a magyar etnikumú Csallóközben. \Jrnwvc4f '<*i JfárSii, StkUnri Veľ Górva , AH 2. A belső- csallóközi telepítési tömb A Csallóköz belső területein, a Dunaszerdahelyi járásban, illetve a Komáromi járás nyugati szegletében inkább csak szórvány jellegű telepítés folyt. Mivel a kis és közepes lét
