Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
8. A telepítések végső mérlege
166 A telepítések végső mérlege met közegbe való településhez. Mindehhez hozzájárult az is, hogy a szudétanémet területek többnyire hegyes, erdős térségek voltak, amelyeken a 12 ha körüli parasztgazdaságok alapítása korántsem volt olyan vonzó, mint Dél-Szlovákiában. Mindezeknek köszönhetően a kolonizáció cseh- és morvaországi eredményei meglehetősen szerények. Az ÁFH hivatalos adatai szerint a két országrészben összesen 721 telepes gazdaságot hoztak létre, amelyek összterülete 8514 ha volt. Az egy telepes gazdaságra eső átlag 11,8 ha volt. A telepes családok közül 714 volt a cseh vagy morva, s csupán 7 a német.438 Mivel a kárpátaljai kolonizációt illetően jelenleg még az alapkutatások is hiányoznak, az itteni telepítések mértékével kapcsolatban csupán az ÁFH hivatalos adataira támaszkodhatunk. Ezek 11 kolóniát és 282 - többségében cseh és morva, kisebb mértékben ruszin - letelepedett családot mutatnak ki. Ebből kilenc kolónia a Beregszászi járásban (Bátyú, Gát, Hunyaditanya, Újbótrágy, Bótrágy, Beregújfalu, Beregdéda, Somitanya, Sárosoroszi), egy (Kisszeny) az Ungvári járásban és egy (Pusztakerepec) a Munkácsi járásban található. Feltehetően azonban Kárpátalján is folyt kisebb mértékű magántelepítés, amely az ÁFH statisztikáiban nem jelenik meg. Ilyen - főleg ruszinok általi - betelepítés történt Oroszgejőc, Dimicső, Újlak és más községek mellett.439 A kolonizáció szlovákiai végeredményét illetően nemcsak az ÁFH adatsorai szorulnak korrekcióra, hanem az eddigi cseh és szlovák szakirodalom megállapításai is. Annál is inkább, mivel a cseh és szlovák szerzők többsége - önálló levéltári kutatások hiányában - szinte kizárólag az ÁFH által a harmincas években közzétett hivatalos statisztikákra támaszkodik, illetve csupán az állami telepítések eredményeit közük. így Pavol Martuliak 50 kolóniáról, 1916 telepes családról és 23 395 ha kolonizált területről ír,440 míg Natália Krajčovičová a kolóniák számának megjelölése nélkül 2017 telepes birtokról és 28 437 hektárról tesz említést.441 Ezzel szemben a reprezentatív Szlovákia krónikája442 pontos számokat nem közölve 8-10 ezer személyre becsüli a kolonizációban résztvevők számát, ami a korabeli családok átlaglétszámát tekintve kétezer telepes családnak sem felel meg. A kétezer körüli szám a kolonizáció egyfajta szűkített értelmű felfogásából származik, amelyben a magántelepítések nem kaptak helyet. Felfogásunk szerint azonban - s ezt az előző fejezetekben igyekeztünk is alátámasztani - a magántelepítések nem választhatók le a kolonizáció folyamatának egészéről, s a kolonizáció eredményei csak a magánkolonizáció beszámításával tekinthetők teljesnek. A magántelepítések mértékének felmérésére egyedül Éva Vrabcová vállalkozott. Ő tanulmányában a 61 állami kolónián letelepedett 2017 telepes család és 25 039 ha kolonizált terület mellett 29 magánkolóniáról is említést tesz, amelynek 9735 ha nagyságú területén 689 kolonista telepedett meg, vagyis Vrabcová összesen 2706 telepesről és 34 774 ha kolonizált területről ír.443 438 Sommer: i. m. 75. p. 439 Fedinec Csilla szíves közlése. Vö. Bárdi Nándor-Fedinec Csilla-Szarka László: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest, Gondolat Kiadó-MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008, 119. p. 440 Martuliak: i. m. 84. p. 441 Krajčovičová: Predpoklady realizácie. I. m. 16. p. 442 Kováč, Dušan (red.): Kronika Slovenska. 2. Bratislava, Fortuna Print, 1999, 152. p. 443 Vrabcová: i. m. 59. és 64. p.
