Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
8. A telepítések végső mérlege
A kolonizáció számszerű eredményei 167 Az általunk elvégzett kutatások alapján úgy véljük, hogy a telepítések számszerű eredményeit illető megállapítások alapos átértékelésre szorulnak, hiszen a valós számok mind a letelepedett családok számát, mint az általuk kolonizált terület nagyságát tekintve meghaladják az eddigi vélekedéseket. A magasabb számok elsősorban a magánkolonizáció eddig ismerteknél jóval nagyobb mértékének köszönhető, míg az állami telepítések esetében csak a fellelhető források ellentmondásainak köszönhetően vannak kisebb eltérések. Ha kutatásaink eredményeit öszegezzük, elmondható, hogy a kolonizáció során a korabeli Szlovákia területén összesen 59 állami (az ÁFH által alapított) kolónia jött létre, (ebből egy, Millenniumpuszta magántelepként alakult, de a földhivatal később átvette), s ezeken 1953 család települt le. Az állami kolóniák összterülete 27 274 ha (47 375 kát. hold) volt, amelyből 24 326 ha (42 254 kát. hold) a telepes birtokokra esett, a maradék 3675 ha (5121 kát. hold) pedig a kolóniák tulajdonában, ill. a kolonisták közös tulajdonában volt. Az ÁFH kolóniáin a közös tulajdont is beleszámítva egy telepes birtokra átlagban 13,9 ha (24,1 kát. hold) jutott. A kolonizált területet és a telepeses számát tekintve jelentős különbségek mutathatók ki az egyes kolóniák között. Az 59 állami kolónia közül 13 kolónián maximum 12 család telepedett le, amely a korabeli családnagyságokat számítva mintegy 50 főnek felel meg. A közepes nagyságú kolóniák közé sorolhatók azok, amelyeken 13 és 50 között volt a megtelepedett családok száma, vagyis az összlakossága 60 és 250 fő között mozgott. Ebbe a kategóriába tartozott a kolóniák többsége, szám szerint 37. Végül a nagyméretű kolóniákhoz soroltuk az 50 telepes birtoktól nagyobbakat, amelyekből összesen kilenc volt. Igaz, ezek közül a 100 családot meghaladó három legnagyobb kolónia esetében (Dolina Veľká, Polný Kesov, Degeš) a kiosztott birtokok döntő többsége csupán egy-két hektárnyi, a volt nagybirtok alkalmazottainak juttatott gazdaság volt. A magántelepítések számszerű eredményének pontos megállapítása ma már szinte lehetetlen. Nem az azóta eltelt idő miatt, hanem sokkal inkább azért, mert e folyamat megítélése már a saját korában is ellentmondásos volt, így a forrásokban fellelhető adatok sok esetben nemcsak hiányosak, de következetlenségektől és hibáktól is terheltek: olykor az államfordulat előtti telepítések is feltűnnek a jegyzékekben (pl. Violinpuszta), máskor a tervezett, de meg nem valósult esetek is bekerülnek azokba, esetleg a maradékbirtokokat is ide könyvelik el. A hiányos adatoknak köszönhetően a magánkolóniák kapcsán néhány esetben csupán az alapítás tényét lehetett megállapítani, de vagy az alapítás éve, vagy a telepesek száma, esetleg a telep nagysága nem volt feltárható. Mindennek köszönhetően a magánkolonizáció számszerű eredményeit illetőn csupán becsült adataink vannak, amelyek a Telepítési Hivatal fondjában található forrásokra alapozhatok. S bár ezek legtöbbször következetlenek, s egymásnak is ellentmondanak, összevetésük alapján úgy véljük, hogy a magánkolonizáció során összesen 85 kolónia létesült, amelyeken 1371 család települt le, akik 18 264 ezer ha nagyságú birtokhoz jutottak hozzá. Az egy telepes családra eső birtoknagyság a magánkolonizáció esetében 13,3 ha volt. A magánkolóniák a döntő többsége (összesen 52) szórvány jellegű volt, hiszen ezeken a telepes családok száma nem haladta meg a tizenkettőt. A közepes nagyságú telepek közé 31 kolónia tartozott, míg 51 családot meghaladó magánkolónia csupán két esetben jött létre (a két nagy kolonizátor, a Daxner-féle telepítési szövetkezet, illetve a Szlovák Liga jóvoltából).
