Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
150 Gazdálkodás és élet a kolóniákon A kolonista településeken létesített szlovák iskolák helyzete a kezdeti években nem volt könnyű, hiszen legtöbbször csupán alkalmi megoldásokkal kellett beérniük. Általában valamelyik telepes házában, esetleg a volt majorsági épületekben rendeztek be osztálytermet. A pedagógusok sem szívesen költöztek a nehezen megközelíthető, félig kiépítetlen kolóniákra. A sokszor Csehországból érkező tanítók tevékenységére a környező magyar lakosság is gyanakvással tekintett.392 A húszas évek közepén azonban új és modern iskolák építése kezdődött meg. Ezek az egy-két osztályos téglaépületek világos, egészséges tantermekkel és külön tanítólakással rendelkeztek. Felszereltségük - az állam támogatásának köszönhetően - messze meghaladta a környező magyar iskolák felszereltségét. Részben ennek is köszönhető, hogy ezekbe az iskolákba egyre több magyar szülő is beíratta gyermekét. A Szentmihályfán felépített modern iskolába - amelynek alapkövére az „amit a kard kiharcolt, azt az iskola megőrzi!” feliratot vésték - az 1929/1930-as tanévben a 24 cseh és szlovák gyerek mellett már 14 magyar gyerek járt.393 Sülyben ugyanebben az évben a 40 diáknak mintegy kétharmada volt magyar. A szlovák iskolát főként a szegényebb magyar családok választották, míg a gazdagabb parasztcsaládok továbbra is magyar iskolába járatták gyermeküket. 24. kép. Épül az eklipusztai iskola modern épülete Hogy a kolóniákon tanító pedagógusok tisztában voltak azzal, hogy nemzeti szempontból fontos feladatot látnak el, a csallóközi kisebbségi iskolák pedagógusainak 1930-392 A Slovenský denník című napilap szerint a Vörösmajorban létesített kolonista iskola morva származású tanítóját, František Šukelt egy ízben botokkal és kövekkel támadták meg a féli magyarok. Vö. Slovenský denník, 1923. április 19. 393 Brestenský: i. m. 380. p.
