Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
A kolonisták letelepítése 135 mészeti viszonyokra.352 Telepes falvat kívántak elnevezni például Andrej Sládkovič, Pavol Országh Hviezdoslav, Ján Kollár költőkről, Milan Rastislav Štefánik és Jozef Miloslav Húrban politikusokról, de Nagymorávia fejedelméről Szvatoplukról is. A javaslattevők természetesen nem véletlenül igyekeztek személynevekkel ellátni a kolóniákat, amit indoklásukban azzal magyaráztak, hogy olyan településneveket igyekeztek javasolni, hogy „a helyi földrajzi nevekkel ellentétben ne lehessen lefordítani őket”.353 Az egyes kolóniák is gyakran álltak elő olyan ötletekkel, hogy településüket akár élő személyiségekről nevezzék el. A gernyőpusztaiak például a köztársasági elnök katonai irodájával folytattak hosszas levelezést, mivel T. G. Masaryk nevét szerették volna településüknek adni. Noha a Köztársasági Elnöki Irodától erre hivatalosan nem kaptak engedélyt, néhány évig mégis a Masarykovónak nevezték községüket. Egy másik település viszont az akkor külügyminiszterként ténykedő Edvard Beneš nevét szerette volna - mint végül kiderült, eredménytelenül - felvenni. Végül hivatalosan 10 állami és 2 magánkolóniát neveztek el valamelyik szlovák történelmi személységről: Eklipusztát Okánikovónak, Kórószegmajort Štefánikovónak, Margitmajort Štúrovának, az összevont Gernyőpusztát és Leánymezőt Bottovónak, Setétkutat Jesenskének, Szigetmajort Hurbanova Ves-nek, Szilospusztát Šrobárovának, Újpusztát Mudroňovónak, Vörösmajort Hviezdoslavovnak, Anamajort Miloslavovnak, Rakottyáspusztát Hodžovónak, Éberhárd kolóniát Gessayovnak. Az önállóság hiánya jelentős gondokat okozott a kolóniák belső életében, hiszen a telepek így nem rendelkeztek olyan autoritással bíró testülettel, amely szabályozta volna a mindennapjaikat. Ennek a problémának a megoldása már a kezdetektől foglalkoztatta az illetékeseket, akik - mivel nem tartották praktikusnak, hogy a kolóniákkal azok magyar anyaközségeiken keresztül kommunikáljanak - minden telepes községben létrehozták az ún. gazdasági bizottságokat. Ám a kiutalási törvény és más közigazgatási rendeletek alapján életrehívott gazdasági bizottságok szerepe leginkább a telepesek közös vagyonának gondozásában és az adott kolónia és a Telepítési Hivatal közötti kapcsolattartásban merült ki, a kolóniák effektiv irányítását viszont nem tette lehetővé.354 Mivel erre a helyzetre megoldást kellett keresni, a Mezőgazdasági Minisztérium pozsonyi kirendeltsége 1925-ben szorgalmazni kezdte a nagyobb telepek önállósulását. Javaslatát azzal támasztotta alá, hogy a kolóniák magyar községek határában jöttek létre, azok pedig nem törődnek velük.355 Javaslatában azt is felvetette, hogy az 1894-es magyarországi telepítési törvény alapján a kolóniákon ideiglenes - 12 fős - községi bizottságokat hozzanak létre. Erre azonban csak a Somorjai járás néhány telepén került 352 A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium javaslatai a következők voltak: Rakottyáspuszta - Hodžova, Szilospuszta - Vlastislava, Kulantómajor - Hurbanovo, Újmajor - Mudroňova, Margitmajor - Štúrova, Setétkút - Kollárovo, Újgyalla - Svätoplukovo, Kisromhánypuszta - Sládkovičovo, Taksony - Štefánikovo, Csőrepuszta - Bottovo, Leánymező és Csobánka - Kmeťovo, Annamajor - Miloslavov, Vörösmajor - Hviezdoslavov, valamint Kacagómajor - Bezriečna. SNA, f. ŠPU Praha, k. 3322. 353 Uo. 354 A gazdasági bizottságok öttagúak voltak, amelynek elnökét és tagjait a Telepítési Hivatal nevezte ki. 355 SNA, f. KR, k. 9, Osamostatnéní kolonií.
