Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
134 Gazdálkodás és élet a kolóniákon lehetőleg kiépített utak mellé telepítsék.348 Mivel ez a már meglévő kolóniák helyzetét nem oldotta volna meg, az ÁFH 1929-ben a kormányzat hozzájárulását kérte a kolóniákra vezető úthálózat kiépítésére, ill. javítására.349 Kérelmében az utak kiépítését egyenesen életbe vágó jelentőségűnek nevezte az érintett telepek számára. A javaslat összesen 130 km út kiépítésével számolt, amely közül a legfontosabbnak a Felső-Csallóközt észak-déli irányban átszelő 20 km hosszúra tervezett Nagylég-Bellova Ves-Blahova Dedina-Szőgyénmajor-Flajmáspuszta-Nagyfödémes utat nevezte meg, amely a Kis-Dunát is átszelte volna, s mind a Pozsony-Komárom, mind pedig a Pozsony-Galánta útvonalra (közútra és vasútra egyaránt) rákötötte volna az érintett telepeket. A világgazdasági válság azonban a tervek megvalósulását jórészt keresztülhúzta, így 1938-ig csupán alig több mint 50 km út készült el. így amikor az utak építésének kérdése 1938-ban újból terítékre került, nem volt sokkal jobb a helyzet, mint egy évtizeddel korábban. Egy ekkor készült tervezet összesen 13, a kolóniákra vezető vagy azokat összekötő út kiépítését célozta meg, amelyek együttes hossza 75 km lett volna.350 A tervezet optimális variánsa hagyományos közutak kiépítésével számolt, amely esetében egy km út építésének költségei elérték volna a 250 ezer Kč-t, a második variáns pedig ún. egyszerűsített technológia alkalmazását helyezte kilátásba, amely esetben az új utak kilométere csupán 130 ezer Kč-t tett volna ki. A Telepítési Hivatal a első (drágább) megoldás megvalósulását támogatta, s mint megjegyezte, a tervezett utak kiépülésével tulajdonképpen lezárná a kolóniák kiépítésének folyamatát. Amíg 1929-ben a világgazdasági válság, addig 1938-ban a köztársaság válsága és a trianoni határok revíziója akadályozta meg a tervezett utak kiépítését, így a fenti tervek - igaz, ekkor is csak részben - csupán a második világháború után valósulhattak meg. Az állami és magánkolóniákat érintő gondok közül az egyik legégetőbb a kolóniák önállóságának a kérdése volt. A telepesek visszatérő panasza volt az, hogy a magyar falvak, amelyekhez a kolóniák tartoznak, nem törődnek velük, s nem segítik a telepek fejlődését. Szintén felrótták azt, hogy a magyar lakossághoz képest ők kisebbségben vannak, így a helyhatósági választások során nem tudják érvényesíteni akaratukat. A Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt szlovák prominense, Igor Flrušovský képviselő a kolonizáció egyik legnagyobb gondját látta abban, hogy a kolóniák kisebb létszámúak a tervezettnél, ami akadálya önállósodásuknak, s így a magyarok befolyással bírnak fölöttük.351 Nem csoda, hogy a témával már a telepesek 1923. május 12-én megtartott pozsonyi tanácskozása is foglalkozott. A tanácskozáson többek között az a követelés is elhangzott, hogy a kolóniák még az adott naptári évben legyenek önálló községgé nyilvánítva, s azokat neves szlovák személyiségekről nevezzék el. Ezzel összhangban Szlovákia Teljhatalmú Minisztériuma is foglalkozott a kolóniák megnevezésével, s konkrét javaslatokat is tett ezekre. A 14 javasolt településnévből 13 szlovák történelmi vagy irodalmi személyiség neve, s csupán egy (Bezriečna - magyarul ’folyó nélküli’) utal a ter348 SNA, f. KR, k. 26, č. 8267/27. 349 Uo. č. 7954/29. 350 Uo. č. 17444/38. A tervezett utak közé tartozott többek között a már említett Nagylég-Nagyfödémes úton kívül a Nagymegyerről Millenniumpusztára, a Bimbolamajorból a Nagysalló-Fakóvezekény közútra és a Barsbeséről Setétkútra vezető út. 351 Slovenský denník, 1923. július 19.
