Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
128 Gazdálkodás és élet a kolóniákon csak rendkívüli esetekben jutottak telepes birtokhoz, még ezeket az eseteket is egyfajta „nemzeti felháborodás” kísérte. Ilyen jellegű panasz érkezett az aranyosmaróti kiutalási biztoshoz is azzal kapcsolatban, hogy a kisfajkürti telepen németeket telepítettek le, s ezáltal ott erősödik a német elem.342 A kiutalási biztos kivizsgálta a bejelentést, majd azt állapította meg, hogy a Turóc megye déli részeiről Kisfajkürtre letelepített hét német család csak azért kaphatott telepes birtokot, mivel a kolóniára nem volt elegendő szlovák jelentkező. A jelentés beszámol arról is, hogy a kisfajkürti kolóniára telepített németek nem veszélyeztetik a kolonizáció nemzeti célkitűzéseit, mivel nemcsak jó gazdák és rendes emberek, de gyerekeiket szlovák iskolába járatják, s már házasság is szövődött egyikük lánya és egy szlovák nemzetiségű személy között, vagyis asszimilációjuk jó úton halad. Noha törvényileg nem volt szabályozva, minden telepesnek teljesítenie kellett nemzeti kötelességeit, s akár a kiutalt telepes birtokának visszaadása árán is hozzá kellett járulnia a nemzeti célkitűzésekhez teljesüléséhez.343 Ha szükséges volt, a jelentkezők nemzeti elkötelezettségét, illetve nyelvtudását is ellenőrizték. Ezt példázza annak a somorjai lakosnak az esete, aki a Bellova Ves-i kolónia részét képező Csörgepusztára jelentkezett telepesnek. S bár ő „igazi szlováknak” vallotta magát, jelentkezését visszautasították. A hivatalos indoklás szerint az elutasítás oka a szabad telek hiánya volt, ám a hivatalnok a kérőlapra írt megjegyzése szerint a kérelem valójában azért lett elutasítva, mivel a kérelmező „nem tud szlovákul",344 A telepesek kiválasztása során elsőbbséget élveztek a légionáriusok, valamint a külföldről hazatérők, a reemigránsok és az optánsok. Fontos - de a légionáriusok esetében mellőzhető - szempont volt, hogy a jelentkezők mezőgazdasági tapasztalatokkal rendelkezzenek, noha az egyes kolóniákra igyekeztek kisiparosokat is letelepíteni. Szintén előnyben részesítették a családosokat, hiszen általuk volt biztosítva az, hogy a birtokok továbbra is a „csehszlovák” nemzetiségű telepesek kezében maradnak. Noha a telepítések támogatására létrehozott pénzügyi alapok és a telepesekre szabott hitellehetőségek a szegényebbek földhöz jutását is lehetővé tették, a földhivatal igyekezett olyanokat kiválasztani, akik megfelelő gazdasági háttérrel rendelkeztek. A földhivatal vezetői által több ízben is megfogalmazott elv szerint az általában hegyvidéki körzetekből érkező és a síkvidéki gazdálkodásban tapasztalatlan szlovák telepesek közé morva és cseh kolonistákat is telepítettek. Az ő feladatuk volt az, hogy egyfajta civilizációs feladatot is teljesítve vagyunkat és nagyobb gazdálkodási tapasztalataikat kamatoztatva természetes autoritásai legyenek a kialakított telepes falvaknak. A cseh és morva gazdák amúgy is nagy számban jelentkeztek, míg a szlovák falvak lakossága nem szívesen költözött új lakóhelyre. Az ő mobilitási kedvük alacsonyabb volt az Amerikából hazatérő szlovák reemigránsokénál is, akik a külföldön megtakarított pénzükből legszívesebben szülőfalujukban vásároltak volna birtokot.345 342 SNA, f. KR, k. 3216, Č. 6073/24. 343 SNA, f. KR, k. 1, Č. 2256/29. 344 SNA, f. KR, k. Č. 3216. 345 A Szlovák Liga prominense, Ignác Gessay az amerikai szlovákokhoz címzett egyik írásában panaszolta el, hogy a szlovákság (beleértve az Amerikából hazatérőket is) saját szülőfalujában szeretne földhöz jutni, holott ott nincs elegendő kiosztásra váró föld, miközben a magyarok által lakott délen elegendő föld lenne mindenkinek. Vő. Americký Slovák, 1921. 3-5. sz.
