Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
6. Gazdálkodás és élet a koloniákon
A kolonisták letelepítése 129 A jelentkezések általában az adott naptári év első hónapjaiban érkeztek be az illetékes hivatalokba, a telepesek pedig kiutalási eljárás lefolytatását követően az aratás utáni időszakban, az ősz folyamán foglalhatták el új lakóhelyüket. Ilyenkor sokszor csupán átvették a birtokot, elvégezték a legszükségesebb őszi munkákat, majd télre, a nagyobb tavaszi munkák kezdetéig visszamentek szülőfalujukba. Ennek oka nemcsak a szülőfalutól való elszakadás nehézségében keresendő, hanem abban, hogy a telepesek által megvásárolt birtokokon sokszor nem volt megfelelő lakóépület, új építésébe viszont a tél beállta előtt már nem lehetett belekezdeni. A telepesek igazából tavasztól vették tényleges birtokukba új lakóhelyüket. Nemcsak azzal, hogy a tél elmúltával láttak hozzá új otthonuk felépítéséhez, esetleg a készen kapott lakóépületek adaptálásához, hanem azáltal is, hogy ekkor kezdték ténylegesen megművelni a földet, amely ettől kezdve megélhetést adott nekik. Egy-egy kolónia kiépítése azonban nem ment egyik pillanatról a másikra: a lakó- és gazdasági épületek felépítése csak ez első lépése volt egy folyamatnak. Ahhoz, hogy egy-egy kolónia igazi településsé váljon, iskola, templom, temető, községháza, kultúrház, könyvtár stb. kellett, nem beszélve az utak kiépítéséről, amely a kolóniát összekötötte a külvilággal. 15. kép. Bény kolóniái utcakép A Dél-Szlovákiában létrehozott kolóniák elhelyezkedésüket tekintve alapvetően két típusba tartoztak. A leggyakoribb az volt, hogy a telepesek csoportja a kolonizálásra kijelölt anyaközségtől távolabb, a felosztásra került nagybirtok egyik majorságában vagy gazdasági udvara mellett kezdte kiépíteni új lakóhelyét. Ha az ilyen telepre nagyobb számú telepes érkezett, akkor a kolóniák a hagyományos falu formáját felvéve önálló településsé fejlődtek (például Szigetmajor, Gernyőpuszta stb.). Ha azonban csak néhány család települt oda, abban az esetben a kolónia megtartotta a majorságokra és tanyákra jellemző formát. A telepítések egy kisebb hányadában a telepesek egy már létező község belterületén, általában az adott település szélén kaptak belső telket és házhelyet. A telepesek otthonai így a község szerves részeként fejlődtek, attól sem közigazgatásilag, sem földrajzilag nem különültek el. A kolonizációnak ez a formája viszonylag ritka volt. Ilyen volt például a nagykaposi kolónia, ahol a telepes családok a város szélén kaptak telekhelyet.
