Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
104 Dél-szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921-1923) tói az Amerikából való hazatérést propagáló folyóiratot is megjelentetett Americký Slovák címmel. A lapban folyamatosan jelentek meg az amerikai szlovákokat a hazatérésre s a déli magyar területeken való letelepedésre biztató írások. Ezek egyikének szerzője a „Drang nach Osten!” és a „Tengerre magyar!” jelszavak szellemében a következő jelszót fogalmazza meg: „Szlovákok, dél felé! A sík vidékre, a Dunához!"29* Gessay aktivitását mutatja, hogy a Szlovákia igazgatásával megbízott minisztérium mellett megalakult repatriációs bizottság tagjai közé is bekerült, s részt vett a trencsénteplici körzeti földhivatal mellett működő tanácsadó testület munkájában is. Befolyását kihasználva a Gessay által irányított Szlovák Liga az egyik legjelentősebb magánkolonizátorrá vált, s különösen jelentős szerepet játszott a reemigránsok letelepítésében. Gessay nevéhez 5 kolónia, az Alsózsember mellett létrehozott két telep, az Éberhárd melletti Gessayfalva, a Fél melletti Tamásháza és az Ógyalla mellett létrehozott Zöldállás megalapítása kapcsolható. Sorban az első kettőt, a Lévától 11 km-re található Alsózsember község határában alapította a Szlovák Liga, amely a budapesti székhelyű Kohner és fia cégtől vette meg a 432 ha (1002 hold) nagyságú területet. A Liga egy magyar holdért az elvetett gabonával és a birtokon található épületekkel együtt 2115 Kč-t fizetett, a telepeseknek viszont átlagban 3200 koronáért adta a termőföld holdját.298 299 Az itt 1921. áprilisában letelepített 44 kolonista család, amelynek jelentős része az Egyesült Államokból visszatelepült szlovákok közül került ki, a volt nagybirtok két gazdasági udvarában lett elhelyezve. 30 család közvetlenül Alzsózsember község szélén települt le, további 14 család pedig a szomszédos Kálnaborfő kataszterébe tartozó s az első kolóniától mintegy két-három km-re lévő Kőhatármajorban kapott telepes birtokot. A kitűnő minőségű termőföld és a közös tulajdonba kapott legelők mellett a telepesek megkapták a közeli kőfejtőt is, amely a telepes családok gazdasági megerősödését volt hivatva szolgálni a nyelvhatáron fekvő községben. A Gessay által alapított harmadik kolónia Csáky Károly birtokán, az Ógyalla melletti Zöldállás majorban alakult Zelený háj néven. A birtok kolonizálását 1922- ben hirdették meg a szlovák sajtóban, kiemelve azt, hogy az ország legjobb minőségű termőföldjéről van szó, ahol kedvezőek a viszonyok nemcsak a gabona, hanem a dohány termesztéséhez is. Az 1922-es aratás után lezajlott kolonizáció során a magánkolónia 252 hektárjára 31 szlovák földműves települt, később azonban a kolónia létszáma 45 családra emelkedett. Ignác Gessay legnagyobb vállalkozásának a Pozsonyhoz közeli Apponyi-birtokokon alapított két kolónia, Gessayovo és Tamásháza létrehozása volt, ez utóbbi telepet azonban csak a kolonizáció második szakaszában alapították meg. A Csehszlovákiában „persona non gratá”-nak kikiálltott Apponyi Albert és Apponyi György birtokait - talán nem véletlenül - juttatta Gessay kezére a földhivatal. A volt Apponyi-birtokból Gessay 1923- ban az Éberhárd melletti birtokrészen 1461 ha nagyságú terültet parcellázott a telepesek között. A gazdasági problémák miatt több évre is elhúzódó kolonizáció idején a telepesek száma állandó mozgásban volt. A kezdetben Györgymajor nevet viselő kolóniára elsősorban Szlovákia északi részéről (Terhelyről, Ó- és Újbesztercéről, Csacáról stb.) érkeztek telepesek, akik később Gessayovra (Gessayfalvára) keresztelték el tele298 Americký Slovák, 2, 1921, 11-12. sz. 299 Vö. Americký Slovák, 2, 1921, 9-10. sz.; SNA, f. KR, k. 136,.č. 1946/24.
