Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)

4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)

A magánkolonizáció a huszas évek első felében 105

pülésüket. A családok száma kezdetben 30 volt, ez később 86-ra emelkedett, a kivándorlás miatt azonban végül 47-re csökkent le.300

12. kép. Szlovák telepesek Éberhárd kolónián

Noha a szlovák sajtó a kolonizáció önzetlen bajnokaként ünnepelte Ignác Gessayt, az általa alapított kolóniák telepesei korántsem voltak ennyire elégedettek. Gondjaikkal több ízben is panasszal fordultak az ÁFH illetékeseihez. Legnagyobb problémájukat a telepes birtokok viszonylagosan magas vételárának törlesztése jelentette. A zöldállási telepesek viszont nemcsak a kolonizátorra panaszkodtak, de egymás között is torzsalkodtak, mivel a kolónia megalapításakor különböző minőségű lakásokhoz jutottak.301 Igaz, akkor megegyeztek, hogy a különbséget később pénzben kiegyenlítik, de erre végül nem került sor. Az alsózsemberi telepesek pedig egyenesen a Mezőgazdasági Minisztériumhoz fordultak panaszukkal a kolonizátorral szemben.302 A panaszban a telepesek többek között a közös legelőként kiutalt terület felparcellázását kérték, valamint a magas vételárat és a tulajdonjoguk rendezésének lassúságát tették szóvá. A minisztérium közbenjárására végül 1924. május 12-én a Szlovák Liga pozsonyi irodájában megtartott megbeszélésen megegyezés született a telepesek képviselői és Gessay között a vitás kérdések mielőbbi rendezéséről.

300 Vö. SNA, f. KR 136; SNA, f. SL, k. 72, Národnostné pomery v kolóniách na území postúpenom Maďarsku podľa sčítania ľudu roku 1930.

301 Uo. 40950/1924, Kolonie Zelený Háj.

302 SNA, f. MPS, k. 115, č. 9693/1923, Žemberovce, kolónia - prídel.