Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között - Nostra Tempora 15. (Somorja, 2009)
4. Dél-Szlovákia szláv kolonizációjának első évei (1921 - 1923)
A magánkolonizáció a húszas évek első felében 103- házat, valamint a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket biztosítani a telepesnek, hogy az az új környezetben is otthon érezze magát, s bizalommal tekintsen a jövőbe;- ellenőrizni a telepes gazdálkodását, de rábízni a kezdeményezést;- a szövetkezet jogi és gazdasági eszközeivel serkenteni a telepes gazdasági aktivitását;-gondoskodni a telepesek szellemi épüléséről is, hogy azok a körülöttük élő magyarok fölé tudjanak emelkedni.294 Ezeknek az elveknek a gyakorlati megvalósítása érdekében a szövetkezet minden telepesnek 25 kh nagyságú birtokot, kész házat és megfelelő gazdasági eszközöket biztosított. A telepesek a szövetkezettől kapott birtok árát több éven keresztül a termés bizonyos hányadának átadásával törlesztették, s a telepes gazdaság csak a teljes öszszeg lefizetése után kerülhetett a telepes birtokába. Addig azonban a telepes alávetette magát a telepítési szövetkezet gazdasági irányításának, fokozatosan tanulva az új környezet megkívánta gazdálkodás fortélyait. így a gyakorlatban is megvalósíthatónak vélték Daxner gondolatát, mely szerint „csupán a független és vagyonos földműves lehet olyan öntudatos, hogy nemcsak ellenálljon a környezete magyarosító hatásának, hanem ő legyen a környék elszlovákosításának forrása”.295 Daxnerék tevékenységének a csúcspontja a kolonizáció első szakaszára esett, sőt ebben az időszakban arra törekedtek, hogy az SZTSZ kezébe kerüljön minden kolonizációval kapcsolatos kompetencia. Propagandájuk hatására ekkor számos, az ÁFH által alapított kolónia telepesei is beléptek a szövetkezetbe, ezáltal azonban Daxnerék szembekerültek a földhivatallal, amely ellenlépéseket tett, s a Szlovák Telepítési Szövetkezet a húszas évek közepére teljesen kiszorult a telepítések irányításából és lebonyolításából. A Daxner vezette Szlovák Telepítési Szövetkezet legnagyobb szabású vállalkozása a neves 19. századi szlovák személyiségről Hodžovónak (Hodzsafalvának) nevezett kolónia megalapítása volt. A három major (Törömpuszta, Zsemlekéspuszta és Rakottyáspuszta) helyén 1921-től kiépülő új kolónián eredetileg 72 szlovák család telepedett le, akik a szövetkezet elveinek megfelelően átlagban 25 hold nagyságú birtokot kaptak.296 A kolóniát alapító szövetkezet a telepesek számára a majorságokon átvezető út két oldalán egységes tervek alapján építette ki a lakóházakat. A turócszentmártoni Mann és Moravek cég által épített téglaházakban két-két család lelt a korabeli viszonyokhoz képest tágas és kényelmes otthonra. A Szlovák Telepítési Szövetkezettől is eredményesebb kolonizátornak bizonyult a Szlovák Liga nevezetű társadalmi szervezet, amely 1907-ben alakult meg az USA-ban. 1920-ban az amerikai szervezet mellett létrejött a szlovákiai Szlovák Liga is, amely nyíltan magyarellenes és asszimilációs politikát folytatott, s járási szervei csupán Dél-Szlovákia 23 „magyar jellegű” járásban voltak.297 A Liga képviselői már 1919-ben Szlovákiába látogattak, s a reemigráció lehetőségei felől érdeklődtek, 1920-ban pedig Ignác Gessay vezetése alatt információs irodát nyitottak Pozsonyban. Gessay 1920 májusá-294 AUTGM, f. TGM, Zemédelství, k. 466, Kolonizačné družstvo pre Slovensko. 295 Slovenský denník, 1923. április 11. 296 Voženílek: Pozemková reforma... i. m. 153. p. 297 Vo. Letz, Róbert: Dejiny Slovenskej Ligy na Slovensku (1920-1948). Martin, Matica slovenská, 2000, 27. p.