Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei

2006-os helyzetkép 125

tisztességes úton tudja elérni a céljait. Még két esetben merült fel a siker és a tisztesség kérdése. Az egyik megkérdezett jelezte, hogy a siker és a tisztesség nem igazán járnak kéz a kézben: „a sikeres ember az jó ember, de nagyon kevés jó és sikeres emberrel találkoztam, a pénz deformálja a jellemet.” A másik receptet is kínált egy kis mindennapi szélhámosságra: „merésznek kell lenni, és okosnak kell tűnni, ha nem is vagyok okos, ha nem is tudom, akkor legalább úgy teszem magamat, hogy tudom, és ez nagyon sokat segít. ” Azt is hozzátette, hogy számára inkább a magát kivágni tudó munkaerő jön számításba, mint az okos, de esetleg szerényebb fellépésű, „mert ez ilyen munkahely” (az interjúalany egy idegenforgalmi iroda igazgatónője volt).

2. Elégedett-e saját helyzetével, eddigi életével?

Kellemes leírni: a megkérdezettek két személy kivételével elégedettek voltak. Persze az elégedettségnek is vannak fokozatai, árnyalatai. Az interjúalanyok tudatosították az elégedettség viszonylagosságát. Ebből kifolyólag egyesek azért voltak elégedettek, mert a környezetükben élőkhöz képest jobb helyzetben érezték magukat. Voltak azonban részben elégedetlenek is, akik ahhoz viszonyítottak, amit még nem értek el.

„Még sok a javítanivaló, de még csak a karrierem elején tartok.”

„Sose vagyok elégedett se magammal, se a helyzetemmel, mindig igyekszem fejleszteni magamat, megtanulni új dolgokat. ”

S természetesen voltak mindentől függetlenül elégedettek is.

Mindent összevetve: a többség elégedettnek érezte magát, megtalálta helyét a világban, illetve függetlenül attól, hogy a jövőben többre vágyik, képes volt elfogadni akkori helyzetét.

„Elégedett vagyok. Amennyi van, annyit az ember beoszt, és megpróbálja a legjobban kihasználni. ”

„Elégedett vagyok, de van bennem kicsit bizonytalanság, hogy ha megvesszük azt a házat, az egy fizetést elvisz. Hogyan fogunk egy fizetésből élni harminc évig öten... Másik oldalon meg nem kell ennyire belemélyedni, mert belevágtunk már meredekebb dolgokba is. "

„Nem szenvedek semmiben hiányt, megvan mindenem, nekem ez bőségesen elég. A boldoguláshoz kell stabil állás, család. "

„ Elégedett vagyok, mert amit elértem, a saját erőmből értem el. ”

Ketten kimondottan boldognak érezték magukat. Az egyik ezt egyszerűen leszögezte „boldog vagyok, és boldog akarok lenni, ez a lényeg. ” A másik bővebben is kifejtette, mire gondol:

„Boldog vagyok itt, kielégít a munkám, jó szerepeim vannak, kisebb-nagyobb. Ha kicsi, akkor azért örülök, hogy többet lehetek a fiammal. Ha nagy, akkor azért, mert kihívás, tehát mind a kettő megfelel. Az ember annak örüljön, amije van, és ne azon sopánkodjon, amije nincs. ”

Ketten voltak elégedetlenek, de nem is annyira az életükkel általában, hanem az anyagi körülményeikkel. Az egyik lelkész, a másik pedagógus. A lelkész Kelet-Szlovákiában élt, felesége már hosszabb ideje munkanélküli volt, három gyermekük van, mellékállásuk nincs. „Ezt a hivatást nem mondanám sikeresnek. Ha nem az lenne a gyakorlat az egyházban, hogy a gyülekezet állja a lelkész rezsiköltségeit, akkor bizony nem tudnám