Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei
124 Diploma előtt és után talon, 5-10 éwel az egyetem befejezése után természetes, hogy a szakmai érvényesülés prioritásként lép fel, főleg akkor, ha az illető emberi kapcsolatok szintjén egyenesbe kerül. S úgy tűnik, ezen a téren az interjúalanyok nagyrészt már megtalálták számításaikat, hiszen többségük házas volt, vagy legalábbis állandó partnerkapcsolatban élt. Harmadik okként felmerül, hogy épp a szakmai érvényesülés és az ezt lehetővé tevő munka jelentette életük abszolút fontosságú önmegvalósító tényezőjét, miközben minden más háttérbe szorult. Az egyik megkérdezett például elmondta, hogy esküvőt terveznek a partnerével, aki külföldön űzi a saját szakmáját, s ez továbbra is így marad. Ő nem költözik a leendő férjéhez külföldre, hiszen jó állása és vezető beosztása van, de a férje sem fog hazajönni. „Tudom, hogy furcsa, de nekünk jó így", mesélte. A beszélgetésekből nem mindig lehetett „kipreparálni” az okokat. Feltehetőleg mindhárom szempont - s természetesen sok más is - szerepet játszik abban, hogy oly sokan öszszekapcsolják a sikert és a munkát. S miben nyilvánul meg az így értelmezett siker? Elsősorban abban, hogy az ember azt csinálja, amit szeret, tovább tud fejlődni, vannak kitűzött céljai, stratégiái és meg is tudja őket valósítani. Néhányan ezt így fogalmazták meg: „Az a sikeres ember, aki szereti a munkáját, s aki azt csinálja, amit szeret, és úgy tudja csinálni, ahogy szeretné, és meg van magával elégedve. " „ Vannak céljai, és igyekszik maximálisan dolgozni, hogy ezeket rossz dolgok felhasználása nélkül érje el. Ha ez sikerül, akkor sikeres. ” „Vannak bizonyos céljaid, terveid, és azt tudod teljesíteni. Látod azt, hogy előremész, hogy fölfelé mész, továbblépsz, van hova továbblépned..." Az említett sikerértelmezéseken kívül még további kettő jelent meg a beszélgetésekben. Az egyik a sikert a kapcsolatok meglétével és minőségével mérte, vagyis az olyan embert minősítette sikeresnek, akit szeretnek, akinek jó emberi kapcsolatai vannak. Amint a következő beszélgetésrészlet is bizonyítja, itt nem kimondottan a kapcsolati tőke fontossága került előtérbe, hanem az érzelmi-lelki kötődések dimenziója: „Sikeres, akit szeretnek az emberek, a kollégái, aki minél több emberrel érteti meg magát, aki premierről premierre bizonyít, nem ég ki, és fontos neki az emberi kapcsolat. ” „A siker nem is az, amit az iskolában megtanulunk, hanem az emberi kapcsolatok, és hogyan tudunk egymással kommunikálni. " „Főleg nem a munkára gondolok, hanem aki mögött van egy biztos családi háttér, egészséges, és ehhez még jön a munka, amit szeret, kedvvel csinál, és ideális esetben meg is fizetik érte. ” „Sikeres, akinek van szép, jó családja és el tudja tartani a családját. ” „ Nemcsak az a sikeres, aki anyagilag befutott. Mert ennek a sikernek nagyon sokszor a kapcsolatok és a család elhanyagolása az ára, nem beszélve az élet kiegyensúlyozottságáról, hogy az ember látja, hogy az élet nemcsak addig tart, hogy ráteszik a szem fedelet és vége, hanem annak, amit élete folyamán letett az asztalra, lesz gyümölcse, lesz következménye. ” Előfordult, hogy a siker mércéjeként a kézzelfogható javak szerepeltek. Ebben az értelmezésben az a sikeres ember, akinek mindene megvan, amire szüksége van. Ilyen lehet például a „nagy ház, Armani-öltöny. ” Végezetül egy rövid megjegyzés a siker erkölcsi vetületéről. Az egyik fentebb idézett beszélgetésrészletben az interjúalany utalt arra, hogy szerinte az a siker, amikor valaki