Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei

2006-os helyzetkép 123

tőséget a továbbfejlődésre, nem használták ki a képességeit, jobb ajánlatot kapott. A munkanélküliek közül az egyik egészségügyi okok miatt nem tudott az egyetem befejezése után munkába állni, a másik „két szék között a földre esett", ugyanis feladta a munkahelyét egy másik ajánlat miatt, amelyből aztán nem lett semmi. Amint azonban említettem, végül is mindkettőjüknek sikerült elhelyezkednie. A beszélgetés készítésekor is munkanélküli interjúalany azért nem dolgozott, mert a rendelkezésére álló munkahelyek közül egyik sem tetszett neki. Helyzetével nem volt kimondottan elégedett, de az elkeseredéstől is távol állt.

Milyen volt a diplomások munkaerő-piaci pozíciója? A beszélgetőtársak közül nyolc vállalkozott, tizennyolcán alkalmazottként dolgoztak, s ahogy azt már említettem, egy munkanélküli volt. Az alkalmazottak közül egy gyermekgondozási szabadságát töltötte. A többiek közül hárman voltak vezető beosztásban, három interjúalanyról nem derült ki egyértelműen, hogy vezető beosztásban vagy beosztottként dolgozik-e, a többiek pedig beosztottként dolgoztak.

3.1.5. Továbbképzés az egyetem befejezése után

Az interjúalanyoknak csupán egy töredéke képezte tovább magát az egyetem befejezése óta. Ők sem elsősorban saját elhatározásból tanultak tovább, hanem azért, mert a szakmájukban bevett gyakorlat ezt megköveteli (pl. jogászok, orvosok), vagy pedig a munkahely biztosított számukra a munkavégzéshez szükséges továbbképzéseket (pl. informatikusok).

Csak kevesen tervezték, hogy intézményesen tovább képezzék magukat. A távlati tervek között nyelvtanfolyam, esetleg az Európai Számítógépes Jogosítvány megszerzése szerepelt, de a beszélgetésekben semmi sem utalt arra, hogy a megkérdezettek a közeljövőben szándékoznak belevágni ez irányú terveik megvalósításába.

3.1.6. Önreflexió a karrierről és a sikerről

Az interjúalanyok karrierértelmezéséhez a későbbiekben még visszatérek. Ezúttal csupán három, mondhatni alapkérdésre keresem a választ: (1) mi számukra a siker mércéje, (2) elégedettek-e eddigi életükkel, szakmai pályafutásuk eddigi alakulásával és (3) ha újra kezdhetnék az életüket, mit változtatnának rajta.

1. Mi a siker, ki nevezhető sikeresnek?

Az interjúalanyok sikerértelmezése egy általános sikerképtől a siker konkrét formákban való megnyilvánulásáig terjedő skálán mozgott. A siker legáltalánosabb szinten történő értelmezése az elégedettséggel állt szoros kapcsolatban, mégpedig kettős értelemben: egyrészt a sikert az elégedettség előfeltételének tartották, másrészt úgy vélekedtek, hogy a siker olyannyira nem választható el az elégedettségtől, hogy szinte azonos vele. Ily módon tehát nemcsak az az elégedett, aki sikeres, hanem már önmagában az is siker, ha valaki elégedett. „Az a sikeres, aki elégedett. Mert aki nem ér el semmit, az is mondhatja magát sikeresnek, ha boldog. ”

A megkérdezettek többsége a sikert a munkaszerűen végzett tevékenységek függvényében értelmezte. Ennek több oka volt. Mivel a beszélgetések elsősorban a szakmai karrierre fókuszáltak, az adott interpretációs kereten belül nyilvánvalónak tűnt, hogy elsősorban szakmai sikerre gondoljanak. További okként valószínűsíthető az életkor: fia-