Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei

122 Diploma előtt és után

3.1.3. Hol végezték felsőfokú tanulmányaikat?

Ebből a szempontból ugyancsak három csoport különíthető el:

Szlovákiában tanult az interjúalanyok döntő hányada, összesen 24 személy, mégpedig a következő egyetemeken és szakokon:-A többség, azaz tizenöt személy Pozsonyban. Volt közöttük három közgazdász, három műszaki szakember, két jogász, két menedzser, továbbá orvos, színész, pedagógus és informatikus, akik a szakmájuknak megfelelő egyetemeken és szakokon tanultak.- Öten Nyitrán végezték tanulmányaikat. Ketten az Agráregyetemre jártak, ketten a

Konstantin Egyetemre. Az utóbbiak közül az egyik magyar-történelem szakra, a másik az európai tanulmányok szakára. ,- Hárman tanultak Kassán - valamennyien a Műszaki Egyetemen.- Egy személy Nagyszombatban, mégpedig a Nagyszombati Egyetem közegészségügy szakán szerzett diplomát.- Egy személy levelező tagozaton szerzett régiófejlesztő-közgazdászi Be. képesítést, de a beszélgetésből csupán az derült ki, hogy Szlovákiában. Az nem, hogy melyik egyetemen.

Magyarországon végezték felsőfokú tanulmányaikat:

Négy személyről van szó, három pedagógusról (mindhárom nő) és egy informatikusról, aki férfi. Két pedagógus az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán, a harmadik a sárospataki Comenius Tanárképző Főiskolán végezte tanulmányait - ketten levelező tagozaton tanultak -, majd a főiskolai diploma megszerzése után még két évig a nyitrai Konstantin Egyetem Pedagógiai Karára jártak, ahol egyetemi diplomát szereztek. Az informatikusról nem derült ki, hogy melyik főiskolára járt.

Csehországban tanultak:

Két interjúalany: az egyik Brünnben végzett műszaki tanulmányokat, a másik a prágai Evangélikus Teológiai Karra járt.

3.1.4. Pályamódosítás, munkahelyek, migráció

Az interjúalanyok egynegyede változtatott pályát, a többiek a tanult szakmában dolgoztak. A pályamódosítók közül négyen műszaki egyetemet végeztek, de 2006-ban régiófejlesztéssel foglalkoztak, illetve az állami szférában tisztviselőként dolgoztak. Egy közegészségügyet végzett, de a kutatás idején informatikával foglalkozott, egy mezőgazdasági mérnöknő pedig magánvállalatnál titkárságvezetőként dolgozott.

A kutatás időpontjában a megkérdezettekre egyáltalán nem volt jellemző a nemzetközi migráció. Csupán egyetlen interjúalany dolgozott külföldön, ő egy bécsi számítástechnikai vállalatban számítógépes játékokat tervezett. Igazából belső migrációról sem beszélhetünk. Ehhez a problémakörhöz azonban majd még később visszatérek.

Ami a munkahelyek számát illeti, a megkérdezettek nagyjából fele első munkahelyén dolgozott, a többiek egy-három munkahelyet próbáltak ki. Időközben ketten munkanélkülivé is váltak, majd újra sikerült elhelyezkedniük, egy interjúalany pedig a kutatás idején újra munkanélküli volt.

Mi határozta meg a munkahelyi váltásokat? A váltást egyetlen esetben sem a munkaadó kezdeményezte, hanem a munkavállalók, vagyis az interjúalanyok. Döntésüket a következőkkel indokolták: alacsony fizetés, rossz munkahelyi légkör, nem kapott lehe-