Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)

Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei

2001-es helyzetkép 119

A következő csoportot a határozatlan interjúalanyok képezték - két lány és két fiú. Hármuknak komoly partnerkapcsolata, sőt az egyik lánynak már akkor magyarországi férje volt. Ha a partnerek lakhelyéből indulunk ki, akkor valószínűsíthető, hogy a két lány inkább Magyarországhoz kötődött, mint Szlovákiához, míg a két fiú inkább az itthon maradás felé tendált. Nemcsak azért, mert az egyiknek szlovák élettársa volt - akinek magyarországi érvényesülése az interjúalany szerint is megkérdőjelezendő -, hanem azért is, mert ez a két válaszadó határozatlansága ellenére végső soron mégis Szlovákiát részesítette előnyben.

„Az ideális az lenne, ahol kevés ember van, egészséges, szép természet, víz... Lehet, hogy nem is kellene messzire menni, mert Szlovákia is nagyon szép, Magyarországon is vannak gyönyörű helyek. ”

„Partner már van kilátásban, az illető úr pedig magyar állampolgár. [...] Hogy Magyarországon fogunk-e élni? Erre még nem tudok válaszolni. ”

„Egyelőre várok, hogy itt vagy Magyarországon találjak valamilyen munkahelyet. [...] Inkább olyasvalami helyen szeretnék letelepedni, mint Dunaszerdahely, sőt azt mondhatom, hogy egyenesen itt akarok. ”

Specifikus eset az az interjúalany, aki Magyarországon akart élni: „A cél a kettős állampolgárság és úgy öt éven belül egy állandó, saját magyarországi lakhely. ” Határozott döntését meg is indokolta. Ő magyarországi anya és szlovákiai magyar apa gyermeke, s tulajdonképpen a szülei tájékozatlanságán múlott, hogy szlovák állampolgár lett. Ezt a régi „bakit” szerette volna helyrehozni, s tudatosan készült az áttelepülésre. Például ezért keresett magyarországi munkahelyet. Viszont mindenképpen a határsávban szeretett volna élni, hiszen a szülei, felesége szülei és családtagjai Komáromban vagy a közeli településeken laktak, s tőlük semmi esetre sem akart elszakadni.

2.4.2. A szakmával kapcsolatos jövőkép

A karrierépítési lehetőségek elemzésénél rámutattam arra, hogy az interjúalanyok többsége a szakmájában dolgozott. Voltak közöttük nagyon elégedettek, voltak kevésbé elégedettek is. Ám az elégedettségtől, az elhivatottságérzéstől és az addigi sikerélményektől függetlenül az interjúalanyok egyik csoportja a jövőben is a tanult szakmáját szerette volna folytatni, míg másoknak az volt az elképzelése, hogy a jövőben rokon területeket vagy akár teljesen mást is szeretnének kipróbálni. Az így behatárolt területen belül különböző kombinációkat tartottak valószínűnek.

A legtöbben úgy képzelték el, hogy levelező tagozaton továbbképzik magukat, mellette pedig végzik a tanult szakmát, s később kiegészítik az újonnan tanultakkal. A angolszakos pedagógus például egy újabb nyelvet akart tanulni, miközben az angolt és a másik nyelvet oktatná egyrészt a munkahelyén, másrészt magánnyelvtanárként. A másik pedagógus el akarta végezni a pszichológiát. Az interjúalanyok többsége tehát nem tervezte, hogy elhagyja a szakmáját. Egyszerűen azért, mert szerette.

„Életutamat csakis a mezőgazdaságban tudom elképzelni. Tudom, hogy nagyon nehéz benne érvényesülni, elég kemény munkát követel az embertől és nagy jövedelem nincs belőle, de nem tudok mit mondani, egyszerűen ez érdekel. [...] Mindig pozitív élményeim voltak a mezőgazdasággal kapcsolatban. [...] Jó a jó levegőn, öröm látni mindig a megújulást, hogy nincs vége az egésznek, mert mindig új és új, minden évben, minden tavasszal. "