Lampl Zsuzsanna: Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje - Nostra Tempora 14. (Somorja, 2007)
Diploma előtt és után. Egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választási és lehetőségei
118 Diploma előtt és után élték meg, hogy jó irányban indultak el a karrierépftés útján. Az interjúkból arra is következtethetünk, hogy azoknak vannak sikerélményei - legalábbis azok beszéltek róluk -, akikbe a többieknél magasabb hivatástudat szorult. „Elégedett vagyok a munkahelyemmel. Úgy érzem nagyon belevetettem magam a tanításba. [...] Szeretem azt, amit csinálok. [...] Ami a karrieremet illeti, most nagyon megfelel, amit csinálok. Ezek a gyerekek rettenetesen hálásak. " „Megtiszteltetésként 2000 elején kineveztek ágazatvezetőnek, és rám bízták a gyümölcsös telepítését, [...] szuperkarcsú orsú stílusban. Szlovákiában még ez a termesztési mód nincs elterjedve. Megpróbálkozunk vele, hogy nálunk, talajaink összefüggésében mire juthatunk. [...] A kiskertészek szervezetének én vagyok az elnöke, 2000-ben alakítottuk újjá. [...] Most megpróbáltuk egy szőkébb csapattal, hogy legalább az információáramlás megtörténjen, tehát a legújabb vegyszerek, fajták ismertetése. " „Megpróbálok írni, úgy írni és olyat írni, hogy az valakire hatással legyen, és pozitív változást hozzon. ” Ezeken az interjúalanyokon kívül voltak olyanok is, akik ugyan a kutatás idején itthon éltek és dolgoztak, de visszavágytak Magyarországra, s azon ügyködtek, hogy ott kaphassanak állást. Elmondták, hogy számukra az egyéni érvényesülés a legfontosabb. Az ő elképzelt karrierjükben az anyagiaknak lényegesen fontosabb szerep jutott, mint az előző csoport esetében. S azt is hozzá kell tennünk, hogy ez nem a magyarországi továbbtanulás következménye. Inkább értékrendbeli kérdésnek tűnik, s feltételezhető, hogy ezek a fiatalok eleve azért akartak Magyarországon tanulni, mert úgy gondolták, ha ott maradhatnak, mindenféle téren jobban érvényesülhetnek majd. Ezek az interjúalanyok nem igazán voltak lelkesek. 2.4. Hová tart? Ebben a fejezetben a jövőbeli terveknek két dimenzióját fogom érinteni: (1) a letelepedéssel kapcsolatos elképzeléseket és a (2) szakmával kapcsolatos elképzeléseket. 2.4.1. A letelepedéssel kapcsolatos jövőkép Az egyik interjúalany akkoriban ment férjhez Németországba. A többiek állandó lakhelye Szlovákiában volt. Többségük úgy gondolta, valószínűleg Szlovákiában is maradnak. Néhányan viszont még nem tudták, hol szeretnének élni. Csupán egy fiatalnak volt eltökélt szándéka, hogy Magyarországon telepedjen le. A végleg hazatért interjúalanyoknál nyilvánvaló volt a szülőföldhöz, gyökerekhez való nagyon erős kötődés, s néhányan arra is utaltak, hogy felelősséget éreznek a szlovákiai magyarokért, hajlandók vállalni a „fáklyavivő” szerepet. „Meg sem fordult a fejemben, hogy kinn maradjak [...], de én úgy éreztem, hogy nekem ide vissza kell jönnöm, és amit ott elsajátítottam, azt itt tovább kell adnom. ” „Itt szeretnék élni. Egy picit jobb lehetne, növekedhetne az életszínvonal Szlovákiában is. Nincs okunk elmenni. [...] Elképzelésem szerint a Csallóközben fogok élni." „Ha Magyarországon helyezkednék el, akkor több lehetőségem lenne, de itt élek, itt vannak a gyökereim, szívügyem, hogy itt maradjak. Nekem az a hivatásom, hogy visszajöjjek ide, Szlovákiába, s itt segítsem az itteni magyarságot. ”
